Megnyílt az Atomenergetikai Múzeum (fotógalériával)

Azért van szükség ilyen múzeumra, hogy tudományos megalapozottsággal lehessen tájékoztatni az embereket az atomenergia hasznosságáról és fontosságáról, fogalmazott Pálinkás József szerdán, az Atomenergetikai Múzeum megnyitóján. A létesítményt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Hamvas István vezérigazgató társaságában avatta fel. Ezt megelőzően kiemelte, fontos hogy összegyűjtötték az atomerőmű létesítésének és üzemeltetésének relikviáit, és emléket állítanak annak a nagyon jelentős munkának, ami az erőmű létrehozása volt. És nagyon fontos, hogy ezt szakmailag megalapozottan, tudományos igényességgel mutassák be. Mint mondta, az ország számára fontos, hogy Pakson a világ legbiztonságosabbjai közé sorolt atomerőmű működik, és rendkívül fontos, hogy megértse a közvélemény, a felnövekvő nemzedék, hogy erre még sokáig szükség lesz.

További képekért kattintson a fényképre! Fotó: Babai István

Hamvas István az atomenergetikai történetét foglalta össze dióhéjban. Mint mondta, még nem telt el egy teljes emberöltő, amióta a nukleáris iparág megjelent a világon, amelyben röviddel azután hazánk is érdekeltté vált. Igen-igen hamar megszületett a bátor döntés, hogy épüljön Magyarországon atomerőmű, fogalmazott a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója. Mint mondta, ez olyan, mint egy családban az utódvállalás, senkire át nem ruházható, soha „le nem rakható” felelősséggel jár.

Az Atomenergetikai Múzeumban számos primer- és szekunderköri berendezés helyet kapott, eszközök, gépek, amelyeket sok esetben a MÉH-telepre kerüléstől mentettek meg. A munkában Beregnyei Miklós üzemtörténész járt élen, aki évtizedek óta szorgalmazza az iparág tárgyi emlékeinek gyűjtését. Előbb Mittler Istvánban, a társaság jelenlegi kommunikációs igazgatójában, majd Baji Csaba korábbi vezérigazgatóban, az MVM jelenlegi elnök-vezérigazgatójában talált támogatóra. Még így is hosszú évek kellettek, hogy a nagyközönség elé tárják a múzeumot, amely a Karbantartó és Gyakorló Központ (KGYK) szomszédságában kapott helyet. Mint Mittler István mondta, a látogatóközpontban évente több mint harmincezer látogató fogadnak, a múzeum megnyitásával várhatóan ez a szám nőni fog. Lapunk kérdésére azt is elmondta, hogy már körvonalazódik egy elképzelés arról, hogy a múzeumot, a KGYK-t az üzemi területről leválasztanák és a szomszédos ökoparkkal összevonva, tanösvényeket kialakítva egy komplex, szabadtéri kiállítási darabokat is bemutató parkot hoznának létre.

Tóth Ferenc országgyűlési képviselő, kormánybiztos azt mondta: biztos benne, hogy a múzeum megnöveli a régióba látogatók számát, mint ahogyan abban is, hogy akik megnézik a múzeumot, meggyőződnek arról, hogy az atomerőmű rendben, biztonságosan működik. Kiemelte, hogy az erőmű társadalmi elfogadottsága magas, bővítése pedig változatlanul napirenden van.

A múzeum kiállításának tematikus részei a paksi atomerőmű építkezési munkálatainak és üzemeltetésének történetét, illetve tárgyi emlékeit örökítik meg az 1960-as évektől napjainkig. Akár a valóságban, vannak primer- és szekunderköri nagyberendezések, amelyek között egy sugárkapun is áthaladhatnak a látogatók, akiknek még arra is van lehetőségük, hogy kipróbálják a fűtőelem-átrakást egy maketten. Ezen kívül emlékplakettek, az erőmű saját kiadványai, a történetéhez kapcsolódó képzőművészeti alkotások, reklámtárgyak láthatók. A fogadótérben érintőképernyős információs pultokat „faggathatnak” az érdeklődök, ugyanitt filmek vetítésére és interaktív játékra is lehetőség nyílik. A múzeum az atomerőművön kívül gyűjti olyan tudományos és oktatási intézmények tárgyi emlékeit is, amelyek érintettek a nukleáris iparban. A múzeum könyvtárában a szakkönyveken kívül a kutatók rendelkezésére áll a több mint félezer kötetes John E. Kenton hagyaték: a 1948-tól az 1980-as évek elejéig megjelent igen ritka, az atomenergia békés felhasználásának útját feldolgozó kiadványok gyűjteménye.
A megnyitó résztvevői között ott volt Szabó Benjamin, az atomerőmű egykori kormánybiztosa, első vezetője. Paks az életének fontos állomása volt, olyan, amiért érdemes volt élni, mondta. Azt is elárulta, hogy otthonának nincs olyan négyzetmétere, ahol ne lenne valami paksi évekhez fűződő emlék. A múzeumban nem sikerült találnia olyan relikviát, ami különösen kedves vagy különleges lenne számára. Ennek egyszerű oka volt: nem adódott rá lehetősége: annyi kollégával, kedves ismerőssel találkozott. Az első benyomás azonban nagyon jó volt, árulta el. – Ez egy csodálatosan megrendezett, gazdag anyag. Ide el kell jönnöm valamelyik unokámmal vagy mindegyikkel. A benyomás olyan, mint mindig Pakssal kapcsolatban. Azt gondolom, minden magyar ember büszke a Parlament épületére, én legalább annyira büszke vagyok Paksra, mert nagy tudás és teljesítmény áll mögötte, és annak eredménye, hogy harminc év óta a világ legjobbjai között tartják számon.