Megőrizve az utókornak

Sokak számára ismerős a szituáció, amikor egy-egy családi esemény alkalmával az asztal közepére kerülnek régi fotográfiák és elkezdődik a nosztalgiázás: a gyerekek faggatják a nagyszülőket, akik csillogó szemmel elevenítik fel fiatalságuk eseményeit. A beszélgetés közben gyakorta terelődik a szó olyan személyekre, helyszínekre, amelyek az ifjúság számára teljesen ismeretlenek, semmilyen vizuális élményhez nem köthetők. A múltban kutakodóknak nagy segítség egy nemrég indult civil kezdeményezés. Az egyik ismert közösségi portálon, a facebookon bejegyzett Paksi Képek ismerősei megismerhetik a település egykori arcát és a város átformálódását a gyűjtemény segítségével.

A képekből többek között az is kiderül, hogyan nézett ki az egykori gesztenyefás főutca vagy a zsinagóga, amiről többen nem is tudják, hogy a mai könyvtár épülete. Az oldalt február végén hozta létre anonimitást kérő szerkesztője, és kevesebb mint két hónap alatt több mint 1300 ismerőssel gazdagodott a felület. Az oldalon kiemelkedő az aktivitás, naponta 300-400 látogató jelentkezik be és általában 20-25 újabb csatlakozási kérés érkezik, számolt be lapunknak a szerkesztő. A nagy érdeklődés nem csoda, hiszen van, aki régi katonatársát, messzire elszármazott iskolástársát leli fel a régi fotókon, jót nevet azon, hogy milyen volt a frizurája a ’76-os ballagási fotókon, vagy éppen annak a ma már nem is létező üzletnek a homlokzatát látja viszont, ahol élete első Tesla lemezjátszóját vette.

Az archív gyűjtemény gondozója elárulta, ezer szállal kötődik Pakshoz: itt született a valamikori szülőotthonban és felmenői is innen származnak, ezért is tartja fontosnak, hogy régi képek digitalizálásával megőrizze a szülőhelyéről készült fotókat az utókornak. Az oldal indulásakor elsősorban saját fényképeit használta fel, de immár külföldről is küldenek neki felirattal, magyarázattal ellátott archív felvételeket. Ezek a kiegészítések rendkívül fontosak, hiszen nélkülük továbbra is rejtve maradhat a kép tartalma azok számára, akik nem ismerik a rajta szereplő helyszíneket vagy személyeket. – Az emlék, ha csak a képzeletben él, könynyen elvész, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy megmentsük múltunk hiteles tanúit – árulta el a szerkesztő. Aki ellátogat a Paksi Képek kezdeményezés oldalára, válogatott fotókat talál az egykori laktanyáról, a régi konzervgyárról, az atomerőmű építéséről, paksi képeslapokból, valamint portrékat paksi emberekről, meghitt családi pillanatokról. – Még kapáltam szőlőt ott, ahol ma tízemeletes ház áll, emlékszem a cigányputrikra, amelyek helyén ma a város egyik legfrekventáltabb lakóövezete, a Puskás Tivadar utca és környéke található. Emlékszem, amikor katonák masíroztak nap mint nap a Barátság úton, és főként emlékszem a konzervgyárra, amely valaha meghatározó szerepet töltött be a régió életében – idéz vissza néhány olyan helyi eseményt a Paksi Képek szerkesztője, amelyeknek szemtanúi bizonyára jó néhányan nem lehettünk, viszont most, hogy az eddigi magángyűjtemények közkinccsé váltak, bárki megszemlélheti őket. A családi fotográfiák révén talán rég elfeledett rokoni szálakat, ismerősöket is fellelhetünk.

A képtár azért a facebookon kapott helyet, mert a felület egyszerűen kezelhető, bárki működhet szerkesztőként, tölthet fel fotót, szöveget, illetve kommentálhatja mások képeit, írásait. Ráadásul a világ bármely pontjáról, így a Paksról elszármazottak is könnyen szemlézhetik, bővíthetik azt, mondja az oldal szerkesztője. A gazdag archív gyűjtemény mellett, amelyet bárki tovább gyarapíthat saját családi relikviáival, most fotópályázat is indul, aminek keretében olyan fényképeket várnak, amelyek az egykori felvételek mai helyszíneit örökítik meg. A régi és új fotók összedolgozása után ezek a pályaművek is felkerülnek a Paksi Képek oldalára, így segítve a régi helyszínek beazonosítását és örömet okozva ezzel nem csupán a jelenlegi, de a jövő generációi számára is.

Hosszas előkészítés után szintén idén indul a helyi digitális gyűjtemény kiépítése. A Paksi Digitális Archívum (PDA) komplex módon fogja össze számos intézmény (könyvtár, képtár, múzeum, tévé, rádió, újságok, atomerőmű, levéltár) helytörténeti értékkel bíró képi, videó- és hanganyagait, illetve a papíron rendelkezésre álló dokumentumok tartalmát, hogy szabványos, digitális formában őrizze meg azokat az utókor számára. A digitalizálás elkerülhetetlen, mivel a régi adathordozókon tárolt filmek, fotók az idő előrehaladtával használhatatlanná válnak, mondta el Pálmai István, a projekt koordinátora. Hozzátette, az atomerőmű révén a magyar ipartörténet egyik fontos korszaka kötődik Pakshoz, és ez komoly hatást is gyakorolt a város életére, arculatára, ezek emlékeinek megőrzése alapvetően szükségszerű. A jelenleg szétszórtan fellelhető helytörténeti emlékeket korszerű technológiával feldolgozva gyűjtik egy csokorba, tehát a projekt eredményeként mindent egy helyen lelhet majd fel az érdeklődő közönség. A projekt első eredményeit már december 14-től megszemlélheti a lakosság. A PDA a Paksi Képek törekvéseihez hasonlóan egyebek mellett közösségi funkciót is betölt majd, ugyanis ennek felületére is bárki beküldheti majd saját alkotásait, fotóit, amelyekből helytörténeti relevanciája alapján egy szerkesztőbizottság válogat. Pálmai István elárulta, hasonlóan nagyszabású, kisvárosban fellelhető digitális archívumról Magyarországon nincs tudomása.