Az olvasó ír: Visken jártak a Csengey Dénes Kulturális Központ munkatársai

Fotó: CsDKK

A testvérvárosainkkal, a határon túli magyar lakta területek történelmi, szellemi, természeti értékeivel való ismerkedést célzó szakmai kirándulásaink sorát a néhány évvel ezelőtti galántai látogatás kezdte, tavaly Kézdivásárhelyen és Erdélyben töltöttünk el hat felejthetetlen napot.

Ez évben Viskre látogattunk, ahol a Zöld Falusi Turizmus Szövetség Viski Szervezete kitűnő szervező munkájának, a baráti fogadtatásnak és a minden igényt kielégítő ellátásnak köszönhetően ismét sok új ismerettel, kellemes élménnyel lettünk gazdagabbak.

Május 12-én a kora reggeli indulást követően a déli órákban Nyírbátorban csodálhattuk meg a különleges gótikus templomot és a haranglábat, majd a határátkelés után délután már Beregszász nevezetességeivel ismerkedtünk, nemzeti szalagot kötöttünk Petőfi Sándor szobrára.

Az esti órákban érkeztünk meg Viskre, ahol a falusi turizmus program keretében magánházaknál laktunk. Szállásaink minden igényt kielégítőek, házigazdáink nagyon kedvesek voltak. Igazi magyar vendégszeretettel fogadtak bennünket, kulináris élményekben is bőven volt részünk.

Másnap, vasárnap lévén istentiszteleten vettünk részt a református templomban, mely 1270-ben épült, Kárpátalja egyik legrégebbi műemléke. Kellemes ebéd után megkoszorúztuk az első világháborús emlékművet, majd a falumúzeumban ismerkedtünk Visk múltjával, tárgyi emlékeivel. Itt találkoztunk és beszélgettünk a település szellemi, hagyományőrző életében kiemelkedő munkát végző pedagógusokkal, egyházi és civil szervezeti vezetőkkel. A beszélgetés során megtapasztalhattuk azt az áldozatos és kitartó munkát, amelyet a helyben élők magyarságtudatának megőrzése, a kárpátaljai magyar történelmi, kulturális értékek bemutatása érdekében végeznek. A találkozó végeztével átadtuk szerény hozzájárulásunkat a felújítás alatt álló magyar óvoda költségeihez Jenei Károly reformárus lelkész úrnak, aki meghatottan köszönte meg a figyelmességet és kiemelte a paksiak önzetlen segítőkészségét.

Hétfőn délelőtt Munkács vára nyűgözött le bennünket, ahol Zrínyi Ilona és az ifjú Rákóczi Ferenc szobránál helyzetük el koszorúnkat.

Útban a Vereckei hágó felé megálltunk és tisztelegtünk a szolyvai emlékparkban, ezen a helyen 1944 őszétől 1945 tavaszáig több ezer magyar, német és másnemzetiségű internált és hadifogoly lelte halálát.

Hideg szélben dideregve, de megilletődötten álltunk a Vereckei hágón felállított emlékmű előtt, koszorúval emlékezve honfoglaló őseinkre. A zord idő ellenére is sokáig gyönyörködtünk a hágóról elénk táruló panorámában, a távoli havas hegycsúcsokban, a Latorca völgyében.

Idegenvezetőnk jóvoltából „meglepetés” programban is részünk volt: betértünk Beregszentmiklósra, a sok történelmi eseményt megélt késő reneszánsz Rákóczi várkastélyba. Csak néhány nevezetessége a sok közül: itt bontakozott ki Zrínyi Ilona és Thököly Imre szerelme, itt  töltötte 1711. február 19-én a száműzetésbe vonulása előtti utolsó éjszakáját II. Rákóczi Ferenc. Különleges élményben is részesültünk: végigmehettünk egy, a várfalban kialakított, titkos folyosón.
A romos kastélyt Bartos József festőművész bérli, ott lakik, tárlatokat, előadásokat szervez a romok között. Adományokból, pályázatokból, saját bevételekből szó szerint kétkezi munkájával újítja fel a várat, s általunk is köszöni Paks város támogatását, melyből el tudta készíttetni az egyik helyiség berendezését.

A következő napon a Szinevéri-tóhoz kirándultunk. A tó a jégkorszak után kialakult, három folyó által táplált, kristálytiszta vizű gyönyörű tengerszem a Szinevéri Nemzeti Parkban. Út közben ámulva láttuk a ruszin lakosság takaros házait, gondosan megművelt konyhakertjeit. Visszaúton Ökörmező alatt felkapaszkodtunk a második világháborúban épült Árpád-vonal völgyzárának ma is teljesen ép betonbunkereihez. Izán megcsodáltuk a vesszőből készült használati tárgyak színes vásárát. Az utunkat kísérő heves zivatar Visk közelében elhagyott bennünket, így kellemes sétát tehettünk Sajánban a tó körül, és természetesen megkóstoltuk a forráskútból folyó gyógyvizet is.

Szerdán reggel búcsút vettünk vendéglátóinktól és elindultunk hazafelé.

Szatmárcsekén még megnéztük a Csete György tervezte emlékhelyet és az egyedülálló, az elmúlt években szépen felújított, csónakos fejfás temetőt. Kölcsey Ferenc síremlékénél a Himnusz eléneklésével ért véget a „hivatalos” programunk.

Kárpátaljai utunkat a paksi önkormányzat testvérvárosi kapcsolataiért felelős tanácsnok úr is támogatta.

Jó szívvel javasoljuk a kedves Olvasónak, látogasson el Viskre és Kárpátaljára, hogy hasonló szép élményekben legyen része, mint nekünk volt az öt nap alatt!

Bodó Katalin