Íjászat: sport és hagyományőrzés

Apró gyerekek, s néhány felnőtt gyakorol a régi lőtéren látogatásunk idején. A Celőke Mezőföldi Íjász Egyesület tartja fenn a lőteret, az ő íjászai edzenek serényen. Makai János elnök ellátja a gyerekeket instrukcióval, majd készséggel mesél az egyesületről, sikereikről, a lőtérről, ahol – mint mondja – nincs demokrácia, a biztonság diktatúrája uralkodik.

Az ősi ösztön – mint szinte mindenkiben – benne is megvolt, ő is készített gyerekkorában íjat, de az érdeklődése tíz éve ébredt fel az íjászat iránt. Kassai Lajostól látott egy bemutatót, ami olyannyira lenyűgözte, hogy egészen Kaposmérőig ment, hogy megvegye első íját. Egyre több íjásszal ismerkedett meg, majd kedvesével, Hipszki Edittel, illetve Pukli Józseffel és még néhány lelkes íjásszal létrehozták az egyesületet. Ennek konkrét előzménye 2006-ban egy mezőföldi verseny volt, amire olyan sok versenyző érkezett, hogy szinte megriadtak. Ezek után gondolták úgy, hogy érdemes ezzel foglalkozni, az egyesület pedig jól jöhet, mert tudnak pályázni, fogadhatják az egy százalékokat, sőt nagyadózói rendelkezésre is jogosultak, aminek már látható eredménye is van: a Mezőföldvíz Kft. ebből a keretből támogatta őket. A pénzből íjakat, vesszőfogókat vásároltak, de van már egy regiment 3D-s céljuk és minden egyéb eszközük, ami az edzéshez, versenyzéshez, hobbiíjászathoz kell. Kézbe vették a lőteret is, amelynek fejlesztéséhez a város nyújtott anyagi segítséget. A munka dandárját viszont ők végezték, falat emeltek, télen is használhatóvá tették a létesítményt, amelynek igyekeznek gondos gazdái lenni.

Az egyesület tizenhárom alapítója közül talán hatan maradtak, viszont jöttek újak. A 20-25 tag fele versenyző, a többiek örömíjászok, és többségük – Makai Jánost is beleértve – tradicionális íjat vett először a kezébe. Fontos motiváló erő a hagyományőrzés, a tudat, hogy őseink ezzel vadásztak, harcoltak, húzza alá az elnök, hozzáfűzve, hogy nem pusztán „lövöldöznek”, érdeklik őket a szokások, viseletek, és egyre inkább a történelem. Ő maga elvégezte az edzői alapképzést is, hogy az utánpótlással foglalkozhasson.
A Celőke vezetőjének teljes felháborodására a tradicionális íjnak a versenyrendszerben még nincs helye. Pedig igen szerteágazó a versenyrendszer, van terep- és teremverseny, rendeznek az íj típusa vagy éppen a cél alapján bajnokságokat. A paksi egyesület minden szakágban sikeres, de legjobb eredményt 3D kategóriában könyvelhettek el. Ez annyit jelent, hogy a kijelölt terepen a valódihoz szinte megszólalásig hasonlító műállatokra kell lőni. 3D-ben Kun Aliz és a 16 éves Kerekes Szilveszter is bajnok lett már, Szilveszter terepen is, teremben is, Aliz pedig nemcsak a nőket utasítja maga mögé, hanem rendre a férfiakat is, pedig ők általában 20 százalékkal többet lőnek a nőknél.
Kun Aliz csupán egy esztendeje foglalkozik ezzel a sporttal, amelyre egy sportcsatornán figyelt fel. Az első lépéseket a nagydorogi Várta Egyesületnél tette meg, de egy hónap múlva már a Celőkénél volt, mert ott látta biztosítottnak fejlődését. Az országos címet idén augusztusban, Borsodnádasdon könnyedén szerezte meg: több mint negyven pontot vert rá a mezőnyre. Ez azonban igen sok munka, rengeteg edzés eredménye. A következő cél a terepíjász Európa-bajnokságon való sikeres szereplés.

– Ezen tegnapelőtt még száradt a lakk – mondja új íjáról, amelyet Gelencsér László készített személyesen neki. – Ismer, tudja, milyen magas vagyok, milyen hosszú a karom, mit bírok, azt pedig én kértem, milyen fonterejű legyen.
Aliz készségesen elmagyarázza, hogy ez mit jelent, mint ahogyan azt is, hogy milyen védőfelszerelésre, tartozékra van szükség, így a tegez, az alkar- és mellvédő mellett megismerkedünk a tab szerepével is, ami arra szolgál, hogy védje az íjász ujjait, amelyekkel húzza az ideget. Kun Aliz azt mondja, ez amolyan aktív meditáció, ahol nincs helye parának, a telefont, sőt az agyat is otthon kell hagyni. A Celőke pedig egy igazi jó közösség, mondja.