Kultúrpont – Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában

A kutya különös esete az éjszakában Mark Haddon első felnőtteknek is szóló könyve, amely Angliában megkapta az év legjobb gyerekkönyvének járó díjat. A regény főszereplője egy tizenöt éves fiú, Christopher, aki autista. A fizika és a matematika az erőssége, mindent szeret és ért, ami logikus. Szereti a csillagászatot, álma, hogy űrhajós legyen. Azt írja magáról, hogy jó űrhajós válna belőle, mert intelligens, ért a gépekhez, szeret egyedül lenni egy kis űrhajóban, nem esik pánikba, nem klausztrofóbiás, nem őrül meg. Christopher nagyon szereti a kis helyeket, úgy szokta megnyugtatni magát, hogy a fürdőszoba melletti szárítófülkében kuporog órákon keresztül. De azzal is tisztában van, hogy nem válhat űrhajóssá, mert nincs 20/20 látása, de „akkor is akarhatunk valamit, ha igen kevés a valószínűsége, hogy beteljesedik”.

A könyv olvasása során nagyon sokat megtudhatunk arról, hogy egy autista gyerek hogyan láthatja a világot, mi okoz számára problémát, hogyan lehetünk a segítségére. Nagy problémát okoz számára az, hogy soha nem mondják meg neki az emberek, hogy mit tegyen. „Például, gyakran mondják: „Maradj csendben!”, de nem mondják meg, milyen sokáig kell csendben maradni.” Barátja és tanára, Siobhan pontosan elmagyarázza neki, hogy mit tehet és mit nem: „Ha fel akarsz ülni a hintára, de mások már ülnek rajta, sohasem szabad lelöknöd őket. Meg kell mondanod nekik, hogy te is szeretnél hintázni. Aztán meg kell várnod, amíg befejezik.” Christopher szabálykövető, sőt ő csak a szabályok szerint tud élni, ez ad neki biztonságot. A történet azzal kezdődik, hogy Christopher holtan találja a szomszéd, Mrs. Shears kutyáját, Wellingtont, és elhatározza, hogy kinyomozza, ki tette. Ezért kezd el könyvet írni, detektívregényt. Christopher első számú gyanúsítottja Mr. Shears, mert „nem akart abban a házban lakni többé, ahol Mrs. Shears, valószínűleg gyűlölte, tehát visszajöhetett, és megölhette a kutyát, hogy Mrs. Shears szomorú legyen.”

Ezért a férfiról kezd információkat gyűjteni, de apja csak annyit mond neki róla, hogy rossz ember, és határozottan arra utasítja Christophert, hogy hagyjon fel a nyomozással, ne avatkozzon mások dolgába. Mrs. Alexanderrel beszélgetni kezd, ami nem számít nyomozásnak… A nőtől megtudja, hogy édesanyja és Mr. Shears „jóban voltak”. (Chritopher édesanyja két évvel ezelőtt halt meg.) A fiú apja elolvassa a nyomozás történetét, és nagyon mérges lesz, először meg akarja semmisíteni a füzetet, majd kidobja, de végül a szobájában dugja el. Chritopher a keresésére indul, hogy folytatni tudja az írást. Egy dobozban meg is találja, és a füzet alatt nagyon sok levelet lát, amit neki címeztek. Egyelőre csak egyet mer kivenni a dobozból, elolvassa, de nem érti meg. A levelet az édesanyja küldte neki, de a postai bélyegen olyan dátum volt, ami az anyja halála után volt, ezért talán valaki a nevében adhatta fel. Kivárja, amíg apja nincs otthon, és Christopher a többi levelet is elolvassa, amiből kiderül számára, hogy édesanyja nem halt meg, hanem elhagyta a családját. Édesapja pedig hazudott neki. A fiú rosszul lett, amikor megértette az összefüggéseket, így talált rá az apja.

Azt is bevallja, hogy ő ölte meg Wellingtont. Miután felesége elhagyta, a szomszédasszony lett támasza, és bízott abban, hogy később akár össze is költözhetnek, de Mrs. Shears nem akarta ezt a terhet. Christopher lába alól teljesen kicsúszik a talaj, elveszíti apja iránt érzett bizalmát. Nem mer a szobájában aludni, hiszen, ha a kutyát megölte, talán őt is megölheti a férfi. Ezért elmenekül otthonról, legjobb választásnak anyja új otthona tűnik, ami Londonban van, de ő még soha nem járt ott. Nagy nehézségek árán eljut Londonba, az anyjához. Christopher éppen az alapszintű matematika érettségi előtt áll, és vissza kell jutnia Swindonba ahhoz, hogy letehesse. Édesanyja visszaköltözik városukba, Christopherrel együtt egy garzonba költöznek. Édesapja folyamatosan próbálja visszanyerni fia bizalmát, egy kutyát ajándékoz neki. Sandy (a kutya) biztonságot ad Christophernek, társaságában újra mer édesapjával egy házban aludni. A fiú érettségi vizsgája ötös lett, és ezért elhatározza, hogy jövőre leteszi az emelt szintű matematika érettségit, két év múlva pedig az alapszintű fizika érettségit, aztán egyetemre megy.

Az utóbbi évek legjobb olvasmányélményét nyújtja a könyv – néha megnevettet, aztán elszomorítja az embert, de végig szurkolunk az elszánt sérült fiúnak, hogy véghezvigye a terveit. Olyan regény, amit el lehet olvasni kétszer, háromszor, vagy akár ötször, de semmiképpen sem négyszer, mert az nem prímszám…A könyv nagyon jól érzékelteti egy autista gyermek látásmódját, ajánlom pedagógusnak, pedagógus-jelölteknek, autista gyermekek rokonainak.

A kötet a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtár és a Paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Gyermekkönyvtárában (Ifjúság útja 2.) található. A regényt ajánlotta Pumerscheinné Bedekovity Zóra. A rovat együttműködő partnere a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtár.