Kereső: Schell Gergely

- Azt gondolom, hogy minden komolyan vett alkotói folyamat vallásos, és párbeszédben áll a sacrummal, a szentséggel, csak esetleg maga az alkotó sincs ezzel tisztában. Hasonlatok erdejében élünk, amit szeretünk elfelejteni – Schell Gergely szavai nem egyszerűen elgondolkodtattak, egyenesen elbűvölt az az összhang, ami a Kereső című rovatunkban bemutatkozó legújabb fotós alkotásai és a maga által vallott ars poetica között van. A laikus szemlélő is érzi, a képeket uralja valami természetfeletti, a szellemiség és a geometria közötti erős kapcsolat, efelett pedig nem lehet csakúgy, pillanatok alatt átsuhanni. Schell Gergely szerint jelen világunknak megvan a maga nyelve, humora, az pedig az irónia. Ő pedig különösen kedveli az iróniát, de próbál vele óvatosan bánni. Nem az értékek megbontása a célja, hanem épp ellenkezőleg: a humor segítségével rámutatni arra, hogy igenis fontosak számunkra az értékek. A fiatal fotós csak három éve él Pakson, de nagyon szépnek látja a várost. - A régi részei folyamatosan megfognak, megállítanak, a szocreál stílus pedig egy kedves építész barátom révén került hozzám közelebb. Inspirál és foglalkoztat az a feszültség, amit ez a kettősség okoz. Rengeteg időt töltök a Duna partján, megsiratom a kivágott fákat meg az omladozó kastélyokat, és a feleségemmel órákat hosszat nézegetjük az állat- és növényvilág hétköznapi, mégis izgalmas jelenségeit – mondja az alkotó. Kedves fotótémája a mezőgazdasági termelés folyamatosan változó állapotai, valamint a helytörténet és a kulturális kincsek. Saját géppel, tudatosan és aktívan körülbelül tíz éve fotózik, párhuzamosan használ filmes és digitális gépet is, és a digitális fényképezésben is inkább egyfajta filmes megközelítés érdekli. Teljesen manuális beállításokkal szeret dolgozni, elfogadva a hibázás lehetőségét is. A Pentax K-01-es géphez általában egy 40 mm-es 2.8-as digitális, és egy 50 mm-es 1.7-es, analóg vázra szánt optikát használ. Schell Gergely civilben pszichológus, a fényképezés számára inkább kiteljesedést, önkifejezést, művészetet jelent mint megélhetést, ezért nem csoda, hogy a fotópályázatok nem érdekelik különösebben. Annak örül, amikor egy-egy nyomtatott kiadvány borítóján láthatja viszont a képeit, vagy bekeretezve nyújthatja át például nászajándékként azokat. Gyakran keresik meg azzal, hogy kölcsönadná-e valamely fotóját lemez- vagy folyóirat-borítóhoz, cikkhez vagy tanulmányhoz. Azt is komoly eredménynek tartja, hogy az ARC plakátkiállításon kétszer is kiállították művét. Szövegírással is foglalkozik és azt vallja, a képek, dallamok, szövegek mind örök dolgok, és ha elfogadjuk az alkotói sorsunkat, egy időre múlandóvá tehetjük őket.
– Azt gondolom, hogy minden komolyan vett alkotói folyamat vallásos, és párbeszédben áll a sacrummal, a szentséggel, csak esetleg maga az alkotó sincs ezzel tisztában. Hasonlatok erdejében élünk, amit szeretünk elfelejteni – Schell Gergely szavai nem egyszerűen elgondolkodtattak, egyenesen elbűvölt az az összhang, ami a Kereső című rovatunkban bemutatkozó legújabb fotós alkotásai és a maga által vallott ars poetica között van. A laikus szemlélő is érzi, a képeit uralja a szellemiség és a geometria közötti erős kapcsolat, efelett pedig nem lehet csakúgy, pillanatok alatt átsuhanni. Schell Gergely szerint jelen világunk nyelve az irónia. Ő pedig különösen kedveli ezt, de próbál vele óvatosan bánni. Nem az értékek megbontása a célja, hanem épp ellenkezőleg: a humor segítségével rámutatni arra, hogy igenis fontosak számunkra az értékek. A fiatal fotós csak három éve él Pakson, de nagyon szépnek látja a várost. – A régi részei folyamatosan megfognak, megállítanak, a szocreál stílus pedig egy kedves építész barátom révén került hozzám közelebb. Inspirál és foglalkoztat az a feszültség, amit ez a kettősség okoz – mondja az alkotó. Kedvenc fotótémái a mezőgazdasági termelés folyamatosan változó állapotai, valamint a helytörténet és a kulturális kincsek. Saját géppel, tudatosan és aktívan körülbelül tíz éve fotózik, párhuzamosan használ filmes és digitális gépet is, és a digitális fényképezésben is inkább egyfajta filmes megközelítés érdekli. Teljesen manuális beállításokkal szeret dolgozni, elfogadva a hibázás lehetőségét is. Schell Gergely civilben pszichológus, a fényképezés számára inkább kiteljesedést, önkifejezést, művészetet jelent mint megélhetést, ezért nem csoda, hogy a fotópályázatok nem érdeklik különösebben. Annak örül, amikor egy-egy nyomtatott kiadvány borítóján láthatja viszont a képeit, vagy bekeretezve nyújthatja át például nászajándékként azokat. Gyakran keresik meg azzal, hogy kölcsönadná-e valamely fotóját lemez- vagy folyóirat-borítóhoz, cikkhez vagy tanulmányhoz. Azt komoly eredménynek tartja, hogy az ARC plakátkiállításon kétszer is bemutatkozhatott művével. Szövegírással is foglalkozik és azt vallja, a képek, dallamok, szövegek mind örök dolgok, és ha elfogadjuk az alkotói sorsunkat, egy időre múlandóvá tehetjük őket. – A profilképet Schell Kinga készítette.