Jan Pavlik munkába állt

Új technikai vezetője van az ASE NB I-es férfi kosárlabdacsapatának a 36 éves Jan Pavlik személyében. Az Atomerőművel kétszeres magyar bajnok, egyszeres Magyar Kupa-győztes, 80-szoros cseh válogatott június 30-tól látja el ezt a szerteágazó feladatot. A kosárlabdán kívül családi kötelékek is fűzik Pakshoz, felesége az ASE egykori dzsúdósa, Till Regina.

– Tavasszal még a cseh első osztályban játszottál, sőt még a következő bajnoki szezont is megcéloztad, de végül visszatértél Paksra. Mi a története?

– Három éve mentem el Paksról és a családommal Csehországba költöztem. Készültem a civil életre, egy nagy cseh cégnél kezdtem el dolgozni az értékesítésben, de mellette még levezetésként játszottam a másodosztályban. Azután hívott az első osztályú BK Lions Jindrichuv Hradec, és gondoltam, még egy évet bevállalok. Ebből aztán még egy év lett, és még tavaly decemberben is arról tárgyaltam, hogy egy újabb évet játszom.

– Minek köszönhető, hogy mégis meggondoltad magad?

– Mindig figyeltem, hogy mi van az ASE-nál, mi történik, hogy áll a csapat. A munkalehetőségről január elején szereztem tudomást, az első reakcióm az volt, tetszene, de nem jelentkezem. Történt azonban egy nagy tragédia a cseh csapatomnál: január 14-én három játékostársam meghalt autóbalesetben. Ezt egy napokig tartó katasztrofális időszak követte, a baleset elindított bennem valamit. Már régebb óta éreztem, hogy váltanom kellene, de ezután a trauma után kezdtem el komolyabban foglalkozni a gondolattal, hogy jelentkezzem a pályázatra. Úgy gondoltam, hogy sajnálnám később, hogy meg sem próbáltam. Január 21., kedd volt a jelentkezési határidő. Előtte való vasárnap beszéltem egy paksi haverommal, aki megkérdezte, hogy mire várok, ez volt az utolsó impulzus.

– Mit szólt hozzá a család? Nehéz döntés volt?

– A döntés mellett szólt, hogy ismerem a várost, az embereket, a környezetet. A feleségem, Regina szülein kívül eddig is sok emberrel, barátokkal, szurkolókkal is tartottam a kapcsolatot. Paks a második otthonom. Nehezítette a döntést, hogy nagyobbik fiam, Botond már iskolás, az első bizonyítványa csupa egyes volt – Csehországban az egyes a magyarországi ötös megfelelője –, vele is megbeszéltük, Regina munkája miatt sem volt könnyű a döntés, és hát van egy nagyon szép házunk is kint. Kisebbik fiunk, Benjámin még egy évig óvodás, nála nem okozott gondot a váltás.

– Milyen feladatokkal jár a technikai vezetői munka?

– Minden, a csapat működésével összefüggő teendő, kezdve a kosárlabda-szövetséggel való kapcsolattartástól a külföldi játékosok munkavállalási engedélyének intézésén keresztül az egészségügyi ellátás biztosításáig. Látom a játékos oldaláról is, hogy mire van szüksége a csapathoz újonnan érkezettnek. Emellett, úgy néz ki, hogy ellátnám az edzői feladatokat is a 2001/02-ben született gyerekekből álló utánpótláscsapatnál. Csehországban felsőfokú edzői iskolába is jártam, már csak a szakdolgozat van vissza, amit egy éven belül kell benyújtanom.

– Mint mondtad, nagyjából képben vagy a csapattal kapcsolatban. Milyen feladatok várnak most az elején?

– A nyári szünet miatt a játékosokkal csak az alapozás megkezdésekor találkozom. Mivel kilencen maradnak az előző évi csapatból, nagy játékosmozgás nem lesz. Körtével (Körtélyesi Gergely) és Kacsával (Kovács Ákos) játszottam is együtt, Braniszlav Dzuniccsal nem nagyon ismertük egymást, de már találkoztam vele párszor, amióta megérkeztem. Elkezdtünk beszélgetni a kosárlabdáról, és rögtön értettük egymást. Lehet érezni, hogy maximalista, és szerintem ebben a szezonban is kihozta a csapatból, amit lehet. Az első komoly feladatom az EuroChallenge-sorsolás lesz július 6-án Münchenben, ott a leendő ellenfelekkel kell felvenni a kapcsolatot.

– Milyen érzésekkel vágsz neki a munkának?

– Van egy pár egykori játékostársam, akik már hasonló munkát végeznek. Ők mondták, hogy az első pár hónap kemény lesz, bele kell tanulni. Köszönöm a bizalmat, hogy rám bízták ezt a munkát, szeretném az elvárásoknak megfelelően végezni. Hosszú távra tervezek itt Pakson.