Gitáros istenek és legendák a Gastroblues Fesztiválon

A 24. alkalommal megrendezett Nemzetközi Gastroblues Fesztiválról Kozma Győző írt szakértő beszámolót a Paksi Hírnöknek. Az ő gondolatai és Molnár Gyula fényképei következnek.

A címbéli első megállapítás és titulus tulajdonképpen egy ismert lap zenei szakírójának véleményéhez kapcsolódik, aki a Pakson fellépő angol Joanne Shaw Taylort a minőségi zenét nyújtó kivételes hangszeresek táborának tagjai közé helyezte. A második megállapítás viszont azokhoz az együttesekhez és előadókhoz kapcsolódik, akik már az első fesztiválon vagy a ’90-es években is felléptek már Pakson, aztán jöttek többször, néha szüneteltették működésüket, talán meg is szűntek egy időre. Mellettük az idei fesztiválra olyan zenei nagyságok is érkeztek, akiknek még soha nem volt koncertjük a rendezvényen.

A korábban remekül működő felépítésbe nem kellett belenyúlni, a klubkoncertek programjában elsőként paksi vagy Paksról elszármazó fellépők játszottak szokás szerint, a fesztivál három fő napján pedig nemzetközivé vált a klubrendezvény. Egyre inkább beválik az ún. kisszínpad, ahol az átszerelési szünetekben minden zenész hozzáférhetett egy rövid produkcióhoz az ESZI sportcsarnok mini színpadán. Benkő Zsolt gitáros a házigazda szerepében hiba nélkül vezényelte a színpad programját, hol Cliff Moore volt a partner, hol a sokat fejlődött paksi Pintér Petrának adta át a színpadot, de láthattuk azt is, ahogy önzetlenül varázsolta az aláfestő motívumokat az ország jelenleg legfiatalabb bluesgitárosa, Fehér Ádám improvizációi alá. Zsolt emellett a templomi koncerten a közönségkedvenc Cliff Moore-ral is játszott, és egy emlékezetes folk-blues alapra helyezett improvizációval nyújtott emlékezeteset.

Amúgy ez volt a 24. fesztivál a sorban. Gárdai György és fia, Gárdai Ádám, aki mostanra a szervezői feladatok többségét már birtokolja, előzetesen elmondta, hogy már a negyedszázados jubileum foglalkoztatja, és egy egész hetes ünnepen gondolkodnak, mikor is minden napra egy neves fellépő köré építenék a zenei programot. Ez a terv, kikotyogtam, talán nem árultam el nagy titkot. Kiderült az is, hogy idén éppen ezért nem is gondolkodtak világsztár meghívásán. Aztán fordult egyet a kerék, bekerült a nevek közé Walter Trout, majd Joanne Shaw Taylor, és velük megérkezett a világhír is.

Walter a Canned Heat zenekarral került a köztudatba és a múlt század 70-es éveiben már ismert zenész volt. Csatlakozott John Mayall együtteséhez, és a 80-as években többször lépett fel Magyarországon is. A BBC 1993-ban a világ húsz legjobb gitárosainak listáján előkelő helyen rangsorolta. Összesen 22 saját lemeze jelent meg. Nemrég szervátültetésen esett át, súlyos betegségéből gyógyult fel, és fiával egy zenekarban játszva emlékezetes koncertet adtak a paksi fesztiválon.

Kezdünk hozzászokni, hogy az Egyesült Királyságból évről évre kiváló női előadók, gitáros lányok érkeznek a fesztiválra. Joanne Shaw Taylor a világ legnagyobb fesztiválján, a Glastonbury-n lépett fel Paks előtt. Utána már rohant is, hogy a következő nap a világ egyik legjobbja, Joe Bonamassa zenekarával szerepeljen. 16 évesen elvitte magával turnéra Dave Stewart, aztán már nem volt megállás. Brit Blues Nívódíjat nyert két egymást követő évben is mint a legjobb előadó és szövegíró. 2012-ben az angol királynő gyémántjubileumi ünnepi koncertjén szólózott Annie Lennox zenekarának felkérésére a Buckingham palota előtt. Stevie Wonder agyba-főbe dicsérte. Idén augusztustól Glenn Hughes zenekarához csatlakozik. Szeptemberben jelenik meg legújabb önálló lemeze, melynek dalaiból Pakson is bemutatott párat. Igazi színpadi jelenség , hosszú szőke haja lobog, miközben veszettül szólózik, és még jól is énekel.

Az evangélikus templom koncertjeinek bevételét a főszervező Gárdai család évek óta hagyományosan kárpátaljai testvérvárosunk, Visk magyar nyelvi óvodájának újjáépítésére és fenntartására fordítja. Idén a fellépésre Shaun Booker és Sean Carney érkezett Amerikából. Shaun a szüleitől szívta magába a zene szeretetét. Lelkipásztor édesapja hároméves korától rendszeresen vitte magával templomi szertartásokra, gospeleket énekelni, templomi kórusokba szerepelni. A színes bőrű énekesnő pontosan tudta, mi a feladata a paksi evangélikus templomban. Gyönyörű gospelgyűjteményt varázsolt elő erős érzelmi töltéssel, plasztikus finomsággal, a csúcspontokon zengő, hatalmas erejű hangja bizony a könnyeket is csalt az emberek szemébe.
A templomban, az ESZI-csarnokban és a szabadtéren is fellépett Veronica Sbergia a Red Wine Serenaders zenekarral. A tüneményes olasz hölgy az ujja köré csavarta a közönséget, tipikusan mediterrán, vidám és közvetlen hangulatú koncertet adott. Amúgy a hölgyek ebben az évben is alaposan kitettek magukért. Klenk Réka hangja szárnyalt a templomi koncerten, Pleszkán Écska még az utcán is beszállt egy alkalmi zenekarba. A mindig feltűnő frizurát hordó fiatal lány az egyik legtöbbet fellépő szereplője volt a fesztiválnak.
A rendezvény leghosszabb koncertjét Little G. Weevil, Ripoff Raskolnikov, Big Daddy Wilson és Ian Siegal adta. A négy gitármágus először egyenként lenyomta a saját műsorát, majd egy felemelő, együttes jammelés vette kezdetét. A kiváló zenészek hajnalig játszottak magyar kísérőikkel.

A címben említett legendák közül először Varga János csatlakozott a pénteki nyitónapon az Ismerős Arcok hagyományosan erős programjához. A Magyar Atomot már nagyon vártuk, Tátrai Tibor, Solti János, Tóth János Rudolf, Zsoldos Tamás időutazást jelentő ütős műsora után Tibusz átsorolt a Skorpióba és kezdődött az újabb időutazás egy újabb legendával. A legendák fellépését hagyományosan a szabadtéri programokra időzítik. Török Ádám és a Mini körül vibrált a levegő, a Tűzkerék a szokott magas színvonalat hozta. Ők a Gastroblues fesztiválon legtöbbet fellépő zenekar.

A fesztivál szabadtéri koncertjein is felléptek paksiak, a BeatBack és az amatőrfesztivál-díjas Pagony. Még soha nem volt olyan hatalmas az érdeklődés, mint ezen a vasárnapon, különösen a legendás P. Mobil együttes koncertjén. A korábban sokat betegeskedő Schuster Lóri láthatóan jó formában vezényelte fiatal csapatát, óriási hangulat volt, zajos sikerrel zárult a rendezvény.

Negyedszázados lesz a fesztivál jövőre. A világ egy év alatt is hatalmasat változhat mindenhol, itthon Pakson is. A szervezők már mozgolódnak, optimisták. A rajongók, mi, a blues kedvelői pedig reménykedünk, hogy a fesztivál jövőre lesz a legjobb. Így legyen!