Hat országba kerülnek az Örökségünk pályázatának díjai

Örömmel nyugtázta Bagdy László tanácsnok, hogy a Paksról indult Örökségünk mozgalomhoz Texastól Mórágyig, Kézidvásárhelytől Új-Zélandig, igen sokan csatlakoztak. A város tanácsnoka minderről Budapesten, a Magyarság házában beszélt. A magyar nyelv napjára időzített sajtótájékoztatón hozták nyilvánosságra a mozgalom idei pályázatainak eredményét. – Ennek a mozgalomnak megtartó, kohéziós ereje van – fogalmazott Bagdy László.

Tíz országból negyvenkét mini dokumentumfilm, valamint hét országból harmincöt klip érkezett az Örökségünk mozgalom felhívására. Az értékelésüket végző zsűri tagja volt Csibi Krisztina igazgató, Magyarság Háza; Sipos Ika elnök, Ausztráliai Magyarok Szövetsége; Bokor Balázs elnök, Magyar Hollywood Tanács; Kapitány Zsolt alelnök, Tolna Megyei Önkormányzat és Szabó Péter Paks polgármestere.

Örökségünk klip kategóriában a Dallas – Fort Worth Metroplex-ben (Texas, USA) élő magyar közösség kapta az első díjat, második helyen az aradi Csiky Gergely Főgimnázium (Románia) végzett, a harmadik helyen pedig Gyulafirátót (Magyarország) és Vukovár (Horvátország) osztozik.

A Történetek a ládafiából címre keresztelt mini dokumentumfilm kategória fődíja Paks testvérvárosába, Kézdivásárhelyre kerül, Kis Emese kapja, a második díjat Megyeri Gábornak ítélte a zsűri, ő Zentáról (Szerbia) küldte be filmjét, míg a harmadik díj Nagyidára (Szlovákia) került, a díjazott filmet Kupec Zsolt és Ádám Szabolcs készítette.

– Nekem nagyon kedves feladat volt az értékelés, örömmel néztem a külhoni területekről, tengeren túlról érkezett filmeket nemcsak a Magyarság Háza igazgatójaként, hanem néprajzosként is. Ez egy kincses bányának tűnt számomra, főként a Történetek a ládafiából kategória – fogalmazott Csibi Krisztina.

– Észrevettem már nagyon korán, hogy ez sokkal komplikáltabb, nehezebb feladat, mint amit gondoltam – mondta a bírálatról Sipos Ika, az Ausztráliai Magyarok Szövetségének elnöke. Elárulta, hogy még ma is alig tudja végighallgatni a dalt anélkül, hogy elszorulna a szíve, könnybe lábadna a szeme. – 30 éve élek Ausztráliában, a család és egyéb munkáim mellett azon dolgozom, hogy „megőrizzem, megtanítsam”, a fiatal generációnak tovább adjam a nyelvet, hogy ennyire távol Magyarországtól megmaradjanak a magyar közösségek – hangsúlyozta. Azt mondta, Gyulai István úgy megfogalmazta ebben a dalban, a refrénben azt, amit ők éreznek, hogy mára ünnepeik része lett a dal, „állandóan ott van velük”.