Török kori leleteket is találtak a paksi ásatáson

Az Attila utcai ásatás. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Az Attila utcai ásatás. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

– Hordozható napóra és bronzgyűrű a török korból, rengeteg kerámiatöredék többségében a 19. századból, valamint egy agyagból készített kályhadísz – sorolta az Attila utcai építkezés területén a közelmúltban tartott mentőásatáson előkerült leleteket Szabó Antal. A Paksi Városi Múzeum régésze elmondta, hogy ha egy bejelentett régészeti lelőhely területén szeretne valaki építkezni, úgynevezett régészeti megfigyelést kell biztosítani a földmunkák idejére. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a földmunkagépekkel régész szakember irányítása mellett dolgoznak, aki figyeli közben, hogy előbukkan-e valamilyen objektum. Így történt ez az Attila utcában zajló társasházépítés esetében is, mivel a telek az óváros durván felét lefedő Paks 63 Erzsébet szálló néven bejelentett régészeti lelőhely területén van.

– Mivel tudjuk, hogy a török korban volt itt település, a múzeum kiállításán látható török kori turbános sírkövek pedig az Attila utca feletti területen kerültek elő, várható volt, hogy rejt valamit a föld, ami már körülbelül a harmadik földmarkolásnál beigazolódott. Bejelentettük a szakhatóságnak és a kivitelezőnek, hogy objektumokat és régészeti leletanyagot találtunk, másnap pedig meg is kezdtük a mentőásatást a Pécsi Tudományegyetem hallgatóinak közreműködésével, akik amúgy a Lussoniumban zajló terv-ásatásra érkeztek gyakorlatra – idézte fel a történteket Szabó Antal, aki arról is tájékoztatott, hogy egy objektum lehet ház, árok, sír, gödör, kút vagy bármilyen régészeti érdekeltségű dolog, jelen esetben nagyon sok gödröt találtak, amelyekben a 16-tól a 20. századig volt leletanyag.

Összetört edényekből rengeteg került elő, ahogy csontműhelyhulladékból is. A kerámiatöredékek majdnem hetven százaléka a 19. századból való, kevesebb a török korból, és van némi modern kori is. Előkerült egy csontból készített kézi napóra és egy bronzgyűrű, vélhetően mindkettő török kori, sok 15. és 16. századi úgynevezett kályhaszemet is találtak, valamint egy 6-7 cm átmérőjű, agyagból készített kályhadíszt, amin rozettás díszítés van és virágsziromszerű a széle. Ez származhat a középkorból, de akár a 19. századból is, a kormeghatározás még visszavan.

Az Attila utcai mentőásatáson talált leletek. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök
Az Attila utcai mentőásatáson talált leletek. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

– Az a véleményem, hogy eredetileg ezek a gödrök tárolóvermek voltak, és egy műhelykörzethez tartoztak a török korban. A rákövetkező századok építkezései során az elbontott sittet ezekben a gödrökben egyengették el, ezért lehetett bennük ennyi korból és ilyen sok leletanyag. Mivel a 19. századból van a legnagyobb mennyiségű lelet, vélhetően akkor váltak az egykori tárolóvermek „szemetesgödörré” – fejtegette Szabó Antal. Kiemelte, hogy ennek az ásatásnak az igazi jelentősége abban rejlik, hogy ha csak egy kis lépéssel is, de közelebb kerültek a török kori település pontos helyének meghatározásához, ezzel a palánkváréhoz is, ugyanis a műhelykörzetek – mivel büdösek voltak – mindig a település szélén helyezkedtek el. Az egykori településről csak ilyen ásatások alkalmával tudnak a szakemberek információhoz jutni, tette még hozzá Szabó Antal.