Négy évtizede működik az Atomerőmű Sportegyesület

Alapításának negyvenedik évfordulóját ünnepelte az Atomerőmű Sportegyesület a Gesztenyés úti sportcsarnokban. Az eseményen egykori, és aktív sportolók, edzők, sportvezetők vettek részt. Az ünnepség előtt sajtótájékoztatót tartott dr. Kovács Antal, az egyesület elnök-ügyvezető igazgatója és Bedecs Ferenc, szakmai igazgató. A piros-kék klub az elmúlt négy évtized alatt a város meghatározó szereplője lett a tömegsport, az utánpótlás nevelés, és a versenysport terén. Ezres nagyságrendű a hazai bajnoki címek és dobogós helyek száma, de a világversenyeken elért arany, ezüst és bronzérmek felsorolása is több mint nyolc A4-es oldalt tesznek ki.

Dr. Kovács Antal, olimpiai és világbajnok dzsúdós az egyesület elnök-ügyvezető igazgatója, a mintegy négyszáz meghívott előtt azt mondta köszöntőjében: Nagyon fontos munkát végeztek az alapítók, amikor a szabadidő hasznos eltöltése érdekében letették a még ma is működő szakosztályok alapját, és megtöltötték tartalommal. Most is megvannak azok az emberek, akik a napi munkát elvégezve, fenntartják azt a rendet, minőséget, aminek eredményeként az ASE immáron 40 éve állandó és magas színvonalon tud működni. Az egyesület közel 1400 tagot számlálva működik, meg tudja tartani sportolói bázisát, ami jó visszajelzés arról, hogy jó úton haladunk. Világversenyeken hosszútávon voltak és vannak eredmények, 1992 óta az egyesületnek minden olimpián volt saját nevelésű résztvevője, és most is megvan rá a remény, hogy Tokióban is legyen. Ma az Egyesületért díjakat azok kapják, akik között nincs élsportoló, de nagyon sokat tettek a klub fejlődése, fennmaradása érdekében.

Bedecs Ferenc szakmai igazgató a sajtótájékoztatón Hajba Antal kenu világbajnokot, mesteredzőt méltatta: Tónió már két éve nincs köztünk, most úgy döntöttünk, hogy tiszteletére emléktáblát helyezünk el a csónakházban. Eleinte ódzkodott tőle, hogy Budapestről vidékre költözzön, végül 1982-ben tette át a székhelyét Paksra. Az első időkben egyedül foglalkozott a gyerekekkel, 1987-ben Hoffman Ervin három ifjúsági világbajnoki címe meghozta a sok munka eredményét. A hitvallása az volt, hogy „nem baj, ha az ember nevel egy-két olimpiai bajnokot, de sokkal nagyobb érték, ha több száz gyerekkel megszerettetjük a sportot, és az felnőtt korukban is a mindennapjaik részévé válik. Az emléktábla-avatáson Hajba Antal özvegye, Román Gyöngyi és Hoffman Ervin négyszeres felnőtt világbajnok kenus, valamint a kajak-kenu szakosztály képviseletében Kollár Kristóf, Hodován Dávid, Pupp Noémi, Koleszár Zoltán és Vajda Bence vettek részt.

A 40. évforduló alkalmából Süli János miniszter és dr. Kovács Antal adták át az ASE Egyesületért elismerő okleveleit. A díjazottak: Fenes László teke szakcsoport, Gergely László természetjáró szakcsoport, Hangyási Eszter női kosárlabda, Hermann János férfi kosárlabda, Jakab Albert természetjáró szakcsoport, Jégh Lajos vitorlás szakcsoport, László Zoltán vitorlás szakcsoport, Orosz József utánpótlás labdarúgó szakosztály, Sipos György Attila öregfiú labdarúgás, Szabó Sándor asztalitenisz szakcsoport, Szijártó László sakk szakosztály, Varga Szabolcs kyokushin karate szakcsoport.

Süli János miniszter, az ASE korábbi elnöke a város „sportos” fejlesztéseiről beszélt: Több sportlétesítményt is tervezünk Paksra. Egy 3500 fős sportcsarnokot, versenysportra is alkalmas fedett uszodát, valamint jégkorongpályát. A testnevelési egyetem rektorát kértük fel a koncepció kidolgozására. Hamarosan befejeződik a Fehérvári úti stadion építése, és a katolikus egyház is épít egy új nagyméretű tornatermet. Kellenek is az új helyek, mert a létesítmények maximális kihasználtsággal működnek.

Hoffman Ervin négyszeres felnőtt és háromszoros ifjúsági világbajnok kenus azt mondta: A barátaim hívtak le a telepre 1980-ban, hogy meglegyen a négyes hajó az úttörő-bajnokságra. Megnyertük a vidékbajnokságot, utána már el sem lehetett onnan kergetni. Nagyon jó volt a társaság, a hangulat, a régi ASE étterem földszintjén is edzettünk, volt ott egy konditerem, és a frissen átadott sportcsarnokba jártunk focizni. Aztán 1987-ben, az ifjúsági világbajnokságon Zágrábban három számban indultam, és mind a három aranyérem lett. Még most is szoktam evezgetni, de mire a hajógyári szigetről a sok hajó között átverekszem magam az újpesti öbölbe, mindentől elmegy a kedvem. Legutóbb Szegedre, az öregfiúk versenyére hívott egykori versenyzőtársam, barátom, Szabó Attila „Torony”, hogy induljunk.

Juhász Sándor, a férfi kosárlabdacsapat egykori edzője, sok éven keresztül a klub ügyvezetője így nyilatkozott: Több száz szép emlékem van. Rengeteg élményem van, sokat ünnepeltünk, az olimpiai címtől, a férfi kosárlabdabajnoki címekig. Sosem felejtem el, amikor Kovács Anti Hamiltonból világbajnokként jött haza, a repülőtéren nemcsak őt és a Hangyási Lacit, hanem engem is a levegőbe dobáltak. Szeretem az önkormányzat lépcsőjét, mert mindig ott köszöntötték a bajnokokat. Visszatérve a kosárlabdára, volt egy komoly sorozat, négy bajnoki címet, négy kupagyőzelmet szereztünk, akkor összejöttek a jó játékosok, és a jó edzők. Nem mondom, hogy felér egy egyéni világbajnoki címmel, de itthon komoly eredménynek számított.

Hermann János „Dongó” az ASE férfi kosárlabdacsapata és a magyar férfi kosárlabda válogatott masszőre így emlékezett: A Paksi SE-től, a focistáktól csalt ide Csűrös Dénes és Juhász Sándor. Nem ismertem a kosárlabdát, furcsa volt, hogy teremben játsszanak, ilyen magas emberekkel még nem dolgoztam, de profibb körülmények voltak mint a fociban, így maradtam. Sokat utaztunk, bejártuk a fél világot. Sok élménnyel lettem gazdagabb, de hamar elmúlt ez a 28 év. Ez idő alatt 15-16 edzővel, több száz játékossal dolgoztam együtt. Kiket emelnék ki? A teljesség igénye nélkül: Mészáros Zalán, Sitku Ernő, Czigler Laci, a Madison–Davis páros, aztán Pavlik Jancsi. Megfordult itt sok magyar válogatott, sok jó külföldi játékos. Jól érzem itt magam.