Pakson találtak otthonra
Dr. Bátai Mária kislányként nagyon vágyódott Paksra, amiről sokat hallott barátnőjétől, akinek rokonai éltek a városban. Álma, ugyan némi kitérő után, de valóra vált, 1988 óta otthona a város. A kitérő legtávolabbi pontja Nagyatád volt, ahol megismerkedett Nemes Lajossal, akivel éppen 45 esztendeje kötöttek házasságot.
Friss, ropogós pogácsával kínál, miután a tőle megszokott kedvességgel betessékel Pollack Mihály utcai otthonukba dr. Bátai Mária. Férjének csibészes mosolya sem kopott az alatt a harmincegynéhány év alatt, amióta ismerem. A háromlakásos társasházban, amit maguk építettek a ’90-es évek elején, máig tartó barátságban élnek szomszédaikkal. A három terasz nincs elszeparálva, így akadálytalanul lehet kínálni a szomszédokat pogácsával, palacsintával vagy éppen halászlével.
Egy cseppnyi falusi jószomszédság az atomvárosban…
A házépítésen Lajos rengeteget dolgozott, mindent ő intézett, de – mint Marika megemlíti – miután ő visszament dolgozni, egy évet GYES-en is volt fiukkal, Balázzsal, aki szintén orvos lett – kardiológus, belgyógyász –, és ma már két remek kisfiú édesapja. – Lajos pontosan etette Balázst, pelenkát mosott, vasalt, rendet tartott – mondja Marika, akiről viszont férje jegyzi meg, hogy istenien főz. Az unokák is imádják a főztjét, és rendre van is lehetőségük élvezni, ugyanis a nagyszülők kéthetente mennek Budaörsre vigyázni Balázsra, Brunóra, mert már édesanyjuk is dolgozik, aki szintén orvos. Kézenfekvő lenne, hogy – miután már mindketten nyugdíjasok – a gyerekek közelébe költözzenek, de ők imádják Paksot. S hogy pontosan mit is?
Az utcákat, az embereket, barátokat, szomszédokat, a szolgáltatásokat, lehetőségeket, s a gyülekezetet, ahova hosszú-hosszú évek óta járnak.
A Biblia Szól gyülekezet valójában az ő unszolásukra jött létre Pakson. – Minden sallangtól mentes, nagyon tiszta tanítás van, minden a szeretetről szól – mondják egyetértésben. Mint hozzáteszik: Isten, a hit és a minden alapjául szolgáló szeretet meghatározó az életükben.
Amikor visszaterelődik a beszélgetés az eredetileg tervezett mederbe, kiderül, hogy Marika Kölesden nevelkedett. Azt, hogy orvos legyen, volt osztályfőnöke vetette fel. Ma is hálás szüleinek, akik vállalták a taníttatásával járó jelentős terheket. Pécsett érettségizett, ott járt egyetemre is. A gyermekorvosi pályát elsősorban azért választotta, hogy ne az elmúlással kelljen szembesülnie nap mint nap. Az egyetem végeztével egy nagyatádi kórházi állást pályázott meg. Ott találkozott Lajossal, akivel – miután az ő sikeres gépjármű-oktatói tevékenységének hála jogosítványt szerzett – 1980-ban házasodtak össze. Mivel szerettek volna szüleihez közelebb kerülni, megpályázott és elnyert egy gyönki állást, nem sejtve, hogy életük legkeményebb időszaka kezdődik el. Öt falu tartozott hozzá, s bár gyermekorvos volt, a felnőttügyeletben is részt kellett vállalnia, beleértve a péntek estétől hétfő reggelig tartó hétvégi ügyeleteket. Ilyenkor édesanyja vigyázott Balázsra, hogy szükség esetén Lajos elkísérhesse. Megesett ugyanis, hogy a határban talált holttesthez kellett mennie halottszemlére éjszaka. Nem csoda hát, hogy kapva kapott az alkalmon, amikor hírét vette, hogy Pakson gyermekorvost keresnek.
Több mint harminc éven át gyógyította itt a gyerekeket.
Mint megjegyzi, legjobban a tanácsadásokat szerette. Aztán azt is hozzáteszi, hogy huszonnyolc éven át dolgoztak együtt asszisztensével, Katival, aki pontos, precíz volt, kitalálta a gondolatait és kiválóan megtalálta a hangot a szülőkkel is. A praktizálást 2021-ben fejezte be. Hosszú időbe telt, mire magára talált, először ugyanis azt érezte, hogy immár nem hasznos, nincs szükség rá. Mostanra megszerette a nyugdíjas létet. Az a hatalmas felelősség, amivel a munkája járt, különösen nem hiányzik neki. Sokszor még éjszaka is arra gondolt, vajon az anyuka itatja-e a babát, adott-e neki gyógyszert. Lajos 2008-tól nyugdíjas, előtte húsz éven át dolgozott az atomerőműben, amit ezalatt sikerült alaposan megismernie és megszeretnie.
Szívesen emlékszik vissza ezekre az időkre, kiváló közösség volt, remekül érezte magát.
De nagyon jól érzi magát most is. Szereti a kosárlabdát, a futballt. Utóbbit nemcsak nézni, hanem játszani is. Mai napig rendszeresen focizik. Egyébként egyiküknek sem telik el nap mozgás nélkül, a reggeleket – legyen bármilyen hideg – sétával, pontosabban nordic walking túrával kezdik, amit megspékelnek az Ürgemezőn reggeli tornával. Marika emellett szenior táncra jár, sokat olvas, a könyvtár rendszeres látogatója. Az elmúlt években sokat jártak a horvát tengerpartra, Erdélybe, de mostanában a legszívesebben a Balatonra mennek. – Mindig szerettem volna egy balatoni nyaralót – árulja el Marika, de mint hozzáfűzi, Paksról egyáltalán nem vágyódik el, mert úgy érzi, hogy itt van igazán a helyén. S ugyanígy gondolkodik Lajos is, aki szerint Paks a béke szigete.