Az eltűnt városkép nyomában – Szeniczey Géza paksi csillagdája II. rész

Folytatjuk a paksi csillagda történetét. 1902-ben ismét írnak a lapok Szeniczey Géza Hegyes-pusztai csillagdájáról, amely még mindig kevesek előtt volt ismert, hiszen tulajdonosa szerényen és szinte titkon áldozott a tudománynak, az anyagi világ zajától elvonulva kutatta a csillagok járását.

A cikkben említett, éveken át vezetett csillagászati naplók, napfoltok rajzai a tudományos jártasság igazolásai lehetnének, de a tudós után sem fotó, sem feljegyzései nem maradtak fenn.

Tovább

Az eltűnt városkép nyomában – Szeniczey Géza paksi csillagdája I. rész

Pakson már több mint 130 évvel ezelőtt tudományos szinten vizsgáltak az égboltot eleink. Nem is akárki, hanem a Szeniczey-család egyik sarja, Szeniczey Géza, aki 1858. június 7-én született Pakson, a közismert nemesi család hetedik, legkisebb gyermekeként.

Sosem nősült meg, nővérével, Szeniczey Cecíliával élt Petőfi utcai kúriájukban, s valószínűsíthető, hogy ez tette lehetővé, hogy olyan költséges szenvedélye lehessen, mint a csillagászkodás.

Tovább

Az eltűnt városkép nyomában – Mi történt Pakson 1925-ben? III. rész

Folytatjuk időutazásunkat az 1925-ös esztendőben, s nem véletlenül állok itt az akkor még önálló Dunakömlőd község temploma előtt.
1925. július 12-én egy lélekemelő ünnepség, úgynevezett primícia keretében tartotta a dunakömlődi Szent Imre templomban Schilling Roger ciszterci rendi áldozópap első szentmiséjét.

Tovább

Az eltűnt városkép nyomában – Mi történt Pakson 1925-ben? II. rész

Folytatjuk az 1925-ös év paksi történéseit:
A Paksi Általános Ipartestület 1925. február 1-jén az Erzsébet-szálló nagytermében műsoros estéllyel egybekötött zártkörű táncmulatságot rendezett, a testületi díszes új színpad alapja javára. Egy nappal később ugyanezen a helyen egy tisztújítást is tartottak: Paksi Nemzeti Kaszinó Kovács-Sebestény Endre elnök lemondását követően február 2-án tisztújító közgyűlést tartott a főtéri szállóban.

Tovább

Az eltűnt városkép nyomában – A paksi téglagyár története V. rész

A paksi löszfal téglagyári szelvényén, a függőleges falsíkon jól kivehető, hogy a földtörténeti korok milyen módon alakították ki az agyag-lösz-homok-mészkő löszbabákkal tarkított rétegződését.

A löszfal bányászása során sokféle mamut csontlelet került elő, melyek közül az egyik legértékesebb az 1982. évi kitermelés során felszínre hozott őselefánt agyar.

Tovább

Az eltűnt városkép nyomában – A paksi téglagyár története IV. rész

A paksi téglagyár történeténél ott járunk, hogy 1949-ben, a gyár állami tulajdonba vétele után a Tolna Baranyai Téglagyárak Nemzeti Vállalata az újlaki téglagyárból érkező Kuczián Jánost nevezte ki gyárvezetőnek.
Ezzel egyidejűleg a háború után végzett újjáépítő munka elismeréseként Gosztonyi Jánost tették meg a téglagyár műszaki vezetőjének. A gyárak bár önálló egységet képezve, de teljes mértékben központi irányítással működtek, mindent alárendelve a termelési mutatóknak.

Tovább

Az eltűnt városkép nyomában – A paksi téglagyár története III. rész

A hosszú évekig felszámolás alatt álló Paksi Gőztéglagyár Rt. 1907. tavaszára kitűzött nyilvános árverésén eladta a téglagyárat ingatlanokkal és teljes felszereléssel együtt a budapesti Gedeon és Kont cégnek. Az új vezetés nagy tervekkel kezdte az üzemet modernizálni.

Tovább

Az eltűnt városkép nyomában – A paksi téglagyár története II. rész

Paks északi részén futó löszfal, a Sánchegy lábánál már az 1890-es évektől folyt kézi erővel végzett téglagyártás, illetve téglavetés. Ekkor még a szárított vályogból rakott máglyákat tábori kemencékben égették ki.
A területen azt követően épült ki a gőzüzemre berendezett téglagyári telep, amikor 1894. május 24-én tartott alakuló közgyűlésén létrejött a Paksi Gőztéglagyár Rt.

Tovább