Paks történelmének legnagyobb és az országos sajtóban kapott publicitás folytán egyik legjobban dokumentált tűzkatasztrófája 1889. július 20-án pusztított. A korabeli jelentések szerint 14 óra táján kenyérsütés közben kigyulladt Jäger József háza az Új (Rákóczi) utcában és a viharos időben rövid idő alatt lángra kaptak a vele párhuzamos utcák.
Tovább
Folytatjuk a 19. századi paksi tűzesetek szemlézését. Pakson 1880 márciusában, nagypénteken tűz ütött ki a Horvát utcában (ez ma a Hunyadi utca), ahol vigyázatlanságból meggyulladt egy szemétdomb, s gyorsan terjedve kilenc présházat és egy lakóházat is elhamvasztott.
Tovább
Folytatjuk a paksi tűzvédelem történetét. A tűz elleni szervezett védekezés érlelődő gondolatához jelentős ösztönzést adott az 1869. február 20-án délelőtt kitört tűzvész.
A város elöljárósága a tűzesetet követően foglalkozott a gondolattal, hogy szükség lenne szervezett tűzoltásra, de konkrét intézkedés nem történt, egyszerűen nem volt olyan személy, aki kézbe vette volna tűzoltószervezet ügyét. Végül mádi Kovács János gyapai földbirtokos tette meg az első lépéseket.
Tovább
A város múltját a tűz elleni védekezés történetével folytatjuk. Paks, a tüzek városa – a cím nem túlzás, hiszen a tűzesetek gyakorisága miatt sokszor ezzel a jelzővel tudósítottak a várost sújtó katasztrófákról a lapok. A Szent János utcát sem véletlenül hívták sokáig Égett utcának.
Tovább
A 19. század végi Pakson az elöljáróság anyagi támogatása és szociális kikötése részben biztosította a szegényházban a község öregjeinek és rászorultjainak szociális és egészségügyi ellátását 1887-ben teljes ellátásban részesítettek 13 elaggott munka- és keresetképtelen, vagyontalan paksi lakost. Ezenfelül időszakos ápolásra és ellátásra felvettek abban az évben 80, részben paksi, részben idegen személyt. – írta meg a Paksi Lapok c. újság.
Tovább
Az elaggott szegények és nyomorultak ápolására Pakson már a 18. században létesítettek alapítványt. Az erre vonatkozó iratok azonban a Monográfia szerint az 1807. évi nagy tűzvész alkalmával a községi levéltárral együtt elégtek.
1871-ben a közadakozásból megvették itt a mai Anna utca 17., egykori nevén Úri utca 1335. népsorszámú épületét, a Pesthy család egykori udvarházát és benne felállították az elaggott szegények és nyomorultak „ispotályát” (menházát).
Tovább
A napokban fejeződött be a Tour de Hongrie kerékpárverseny, melynek egyik szakaszának látványos befutó-helyszíne volt Paks. Ennek kapcsán visszatekertem az idővonalat, hogy vajon érintette-e már Paksot korábban ez a kerékpárverseny és egyáltalán van-e a városhoz köthető kerékpáros történet a régmúltból.
Tovább
Folytatjuk a paksi csillagda történetét. 1902-ben ismét írnak a lapok Szeniczey Géza Hegyes-pusztai csillagdájáról, amely még mindig kevesek előtt volt ismert, hiszen tulajdonosa szerényen és szinte titkon áldozott a tudománynak, az anyagi világ zajától elvonulva kutatta a csillagok járását.
A cikkben említett, éveken át vezetett csillagászati naplók, napfoltok rajzai a tudományos jártasság igazolásai lehetnének, de a tudós után sem fotó, sem feljegyzései nem maradtak fenn.
Tovább
Pakson már több mint 130 évvel ezelőtt tudományos szinten vizsgáltak az égboltot eleink. Nem is akárki, hanem a Szeniczey-család egyik sarja, Szeniczey Géza, aki 1858. június 7-én született Pakson, a közismert nemesi család hetedik, legkisebb gyermekeként.
Sosem nősült meg, nővérével, Szeniczey Cecíliával élt Petőfi utcai kúriájukban, s valószínűsíthető, hogy ez tette lehetővé, hogy olyan költséges szenvedélye lehessen, mint a csillagászkodás.
Tovább
Folytatjuk időutazásunkat az 1925-ös esztendőben, s nem véletlenül állok itt az akkor még önálló Dunakömlőd község temploma előtt.
1925. július 12-én egy lélekemelő ünnepség, úgynevezett primícia keretében tartotta a dunakömlődi Szent Imre templomban Schilling Roger ciszterci rendi áldozópap első szentmiséjét.