Jó napot, mi újság? – Vincze Bálint
Nemzetközi hírű természetfotós Vincze Bálint, aki elsősorban az atomerőmű védett környezetében lévő növény- és állatvilágot örökíti meg. Többszörösen díjazott alkotásai bejárták a világot, legmaradandóbb művének az Ürge mesét tartja. Még számos elképzelés van a tarsolyában, amelyekkel továbbra is a természet védelmét és az atomerőmű környezetbarát mivoltát kívánja népszerűsíteni.
Dunai gyereknek vallja magát Vincze Bálint természetfotós, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. munkatársa. Szekszárdon született, de Bátán töltötte gyermekkorát. Kora tavasszal kiköltözött szüleivel a szőlősbe a tanyájukra, ahonnan ősszel mentek haza, így folyamatosan a természet közelében élt. Mégis azt mondja:
Én már gyerekkorom óta nem akartam természetfotós lenni… Hozzáfűzi azonban immár szállóigévé vált megjegyzéséhez, hogy ezt azóta is nagyon sajnálja.
– Pécsett, a művészeti gimnáziumban érettségiztem, alkalmazott reklámgrafikus a szakmám, ennek révén analóg géppel korábban is sokat fotóztam. Kirakatrendezőként dolgoztam Szekszárdon, majd a Paksi Áfész dekoratőre lettem, a látványterveimmel számos megyei és országos kirakatversenyen sikeresen szerepeltem. A paksi atomerőműben 1986-ban indult a nyomda, ahol grafikust kerestek, én pedig jelentkeztem. Két-három évvel később alakult meg a Tájékoztatási Iroda, a Tájékoztató és Látogatóközpont elődje, ahova átmentem a nyomdából, és a mai napig ott dolgozom.
A természetfotózás ideje 2007-ben érkezett el Vincze Bálint számára. Úgy érezte, hogy az atomerőmű környezetvédelmi kampányának kommunikációs és emocionális oldalát gazdagíthatja munkáival. 2012-ben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség egyik bécsi rendezvényén (ENSZ Bécsi Nemzetközi Központ) nagy sikerrel mutatták be az atomerőmű szigorúan védett környezetében készült természetfotóit, amelyek aztán körbejárták a világot. – Erős háttérbázissal végezhetem az atomerőműben ezt a munkát, a vezetőim, a munkatársaim, a technikai segítőim mindenben támogatnak. Ez igazi csapatmunka, a siker nem csak az én érdemem.
Vincze Bálint eddigi legmaradandóbb alkotásának az Ürge mesét tartja; a fotósorozatot megfilmesítették, megzenésítették, hangoskönyv készült belőle Für Anikó narrációjával, körbeutazta az ország összes nemzeti parkját. Végül állandó kiállításként a Fővárosi Állat- és Növénykertben látható.
A természetfotós arról is beszélt, hogy bizony megviseli már a szervezetét a fotózással járó folyamatos munka. – Tegnap délután négy órakor mentem ki a terepre, ahol most elsősorban rókákat fotózok, és hajnali négykor értem haza, de reggel hat órakor már az irodámban dolgoztam az aznapi munkahelyi feladatokon. Nem tudom, milyen nyolc órát aludni, de a sikerek, elismerések erőt adnak. A fejlett technika megkönnyíti a dolgomat, mozgásérzékelő kamerával figyelem meg az állatokat, egy-két automata vagy félautomata géppel pedig fotózok, lesből, manuálisan vezérelve ezeket.
Vincze Bálint tervei között szerepel reprezentatív albumban megjelentetni hatévnyi munkáját a hódokról. Több külföldi felkérése is van, de ezekről majd akkor beszélhetünk, ha megvalósultak. A közel egy évtizede tartó nemzetközi fotóstábort, reméli még sokáig vezetheti. Az oroszországi atomerőművek közelében készült fotóalbumának képei a Párizsi Atomexpón is láthatók voltak. Vincze Bálint a legújabb projektjéről is beszámolt, amely a korábbi Genuin Album folytatásaként most az atomerőmű három kilométeres körzetének élővilágát mutatná be.
A természetfotós hozzáfűzte: tevékenységével az atomerőmű által is képviselt környezettudatosságot is erősíteni kívánja.
Úgy látja, a mai fiatalok közül is sokan érzik küldetésüknek a környezet védelmét. Vincze Bálint unokája – szintén grafikus fia, Dávid kislánya –, a hétesztendős Emma is fogékony erre, már tartott közös előadást a nagypapájával a múzeumok éjszakáján, Hiedelmek az állatvilágban címmel.