FOGADÓÓRA – Paks város polgármesterével

Az idei Fogadóóra sorozat utolsó részében a város első emberével, Heringes Anita polgármesterrel (PDF) beszélgettünk az elmúlt egy évről. Arra kértük, hogy polgármesteri szemszögből idézze fel a legnagyobb hatású történéseket.

Váratlan

– Essünk túl a nehezén: mi nem az elképzelések szerint alakult a ciklus elején?
– Tavaly októberben vettük át a stafétabotot, és az első nagy nehézséget az adóelvonás jelentette. Ez megtanított arra, hogy a tárgyalás, a lobbizás az egyik legfontosabb feladatom. Amikor augusztusban Paks is kiállt magáért, megígértem: ha kidobnak az ajtón, visszamászok az ablakon, és addig megyek, amíg a város érdekében el nem érem a céljaimat. Szerencsés helyzet, hogy Paks önkormányzata egy ilyen nagyberuházás mellett megkerülhetetlen szereplő. A tárgyalásoknál nekem mindig az a fontos, hogy jussunk előre.

– Maradtak el feladatok a forráshiány miatt?
– El nem maradtak, inkább csúsztak. A legnagyobb gondot az okozta, hogy tavaly ősszel nem tudtuk előre megtervezni a költségvetést. Nem látszott, hogy csak a minimumra lesz pénz, vagy visszajönnek az elvont források. Végül december végén kaptuk a jó hírt a pénzek visszatérítéséről, de januárra három hónap hátrányt kellett ledolgoznunk. Bár dolgoztunk előre, azért az év elején megakadtak a beruházások, nem tudtunk időben terveket készíttetni és kivitelezni. A költségvetés elfogadása után viszont elindult a folyamat, sok kisebb fejlesztés megvalósult – olyan dolgok, amelyeknél nem értettük, hogy eddig miért nem foglalkozott velük a városvezetés.

– Melyik tennivalókra gondoljunk?
– Például a sóstói tábor bútorcseréjére. Vagy a művelődési házban: amíg nincs forrás a teljes felújításra, addig legalább székeket, függönyöket cserélünk, biztosítjuk a meleg vizet és az áramot a konnektorokban. Azt ígértük, hogy gondos gazdái leszünk a városnak, ez azt jelenti, hogy figyelünk a részletekre. Legyen klíma a nagyklubban, Dunakömlődön felújított konyha a faluházban, ahol a családok ismét tarthatnak rendezvényeket. Ezek külön-külön kis dolgok, de összességében életminőséget javítanak. Ebben sokat segítenek a képviselők, akik hozzák a lakossági észrevételeket. Ha valaki szól egy problémáról, megnézzük, mit lehet tenni. Így működhet egészségesen egy város.

– Mi a helyzet a nagyon nagy beruházásokkal?
– Nincs olyan feladat, ami teljesen, véglegesen elmaradt volna, de a nagyberuházásokhoz kormányzati forrásra van szükségünk; ez lesz a fő munkám a következő időszakban. Állami támogatás nélkül nem tudjuk megvalósítani például a víziközmű- és az úthálózat-fejlesztést, pedig erre szükség van, hiszen nő a lakosság, mérnökcsaládok költöznek ide, épül a Léna is. A terveink készen vannak, most azon dolgozom, hogy ezekhez megérkezzenek a források. Tavaly a kampányban 40 milliárd forintos beruházást ígértek a városnak, ehhez viszem a tervcsomagot, mert ez nemcsak a városnak, hanem az ideérkező építőknek is szükséges. Utána viszont itt marad a vagyon: új utak, megújult víziközmű-hálózat, ami sokkal jobb lesz a mostani, 40-50 éves rendszerünknél. Minden lehetőséget megpróbálok kihasználni, szakmai anyagokkal alátámasztva lobbizni, hogy ezek mihamarabb megvalósuljanak. Erős morális határaimhoz ragaszkodva, tárgyalva, a számok mentén végigdolgozva; ezekben nagyon sok munkám van. Többek között ezért utazunk szeptember végén a dunaföldvári és a gerjeni polgármesterrel a moszkvai Világ Atomenergia-hete nemzetközi fórumra is. (A fórum lezajlott, itt írtunk a témában – a szerk.)

Elégedetlenség

– Mivel nem vagy elégedett, ahogyan alakultak a dolgok az elmúlt tizenkét hónapban?
– A tempóval. Gyorsabban szeretnék haladni az utcafelújításokkal és a betervezett beruházásokkal, de ehhez több humánerőforrás is kellene. Terveket kell készíteni, kivitelezőket kell találni, szabályosan, pontosan; és közben bizony előfordulnak túlárazott ajánlatok is, amiket nem fogadunk el. Elégedetlen vagyok, hogy a strandot nem tudtuk kinyitni az idei nyárra, de ez nem rajtunk múlott. Egy ilyen állapotú gépházzal rendelkező nagymedencét felelősen nem engedhettünk megnyitni. Most azonban eljutottunk oda, hogy ősszel átadjuk a területet a kivitelezőnek, jövő nyárra elkészül. A strandot teljesen újragondoljuk: milyen plusz szolgáltatásokat lehetne odavinni. Közben kialakulóban van egy új negyed is a rekreáció céljára. Csúszdapark épül. Kiemelendő, hogy találtunk egy rendezvényhelyszínt, amit folyamatosan fejlesztünk: lesz kiépített áram, vízelvezetés, így tartósan tudunk nagy tömegeket befogadó szórakozóhelyet biztosítani. Ez a város csendes, fás részén van, nem közel semelyik lakott területhez, így mindenki nyugodtan használhatja.

Előrelépés

– Ki lehet emelni néhány dolgot, amit személyesen sikerként éltél meg?
– A Csengey nekem a nagy sikerek közé tartozik, hogy végre elindultunk. A sóstói tábor szintén pozitívum. És hogy a TOP Plusz pályázatot át tudtuk alakítani: olyan felújításokra fordítjuk, ami tényleg a város számára a legoptimálisabb. Áthelyeztük a súlypontokat, mert még volt mozgásterünk. Ez is mutatja, hogy más a gondolkodásmódunk: lehet kergetni nagy álmokat, de abból a végén sokszor nem lesz semmi. Annak is örülök, hogy a képviselő-testülettel és a hivatallal már felvesszük egymás fordulatszámát. A képviselők partnerek abban is, hogy rendkívüli üléseken döntsünk fontos témákról. Előre tárgyalunk, átbeszéljük az anyagokat, és mindenki félre tudja tenni a magánéletbeli, pártpolitikai gondolatait.

Változás

– Történtek nagyobb változások a feladatellátás szervezeteiben?
– Nem terveztük, de jött szembe a probléma, és lépnünk kellett: így történt intézményvezetői és cégvezetőcsere is. Végül jó döntés született. A gyógyászati központ teljesen más működésre állt át, nagy reményeim vannak, hogy tovább tud fejlődni. Ezért is szeretnénk felpörgetni az egynapos sebészet tervezését. Úgy látom, nagyon takarékos a költségvetési felhasználás, pont azért, hogy ilyen nagyobb dolgokra is legyen pénz.

– A rendezvényeknél is van változás, a belépőjegy kérdése sokakat foglalkoztat.
– Igen, beszéltünk róla a testületben. Olyan nagyszabású koncerteket szervezünk, ahol a közönség sokszor nagyobb lehetne, mint amit a rendezvénytér elbír. Felmerül a kérdés: bevállaljuk-e, hogy az ország másik feléről is idejönnek egy ingyenes koncertre, miközben a paksiak nem férnek be? Én azt nem szeretném, hogy a paksiak rovására legyen mindenki számára ingyenes egy rendezvény. Látható, hogy más települések is belépődíjat szednek, mi észszerűnek tartjuk ezt, és a paksi belépőjegyárak nem eltúlzottak. Ahogy ígértem a testületi-ülésen, átbeszéljük az eddigi tapasztalatokat, és amint kell, változtatunk. A Duna-partra is több kicsi rendezvényt vittünk le, de csak olyat, amit a helyszín és a katasztrófavédelem engedélyez. Utcabálokat szerveztünk oda, közösségteremtő hangulatot próbálunk csinálni az egész városban. A dunakömlődi szüreti nap például idén nagyon jól sikerült: a település együtt mozdult meg, mi pedig mindenben támogattuk őket. Ezek sokat számítanak, mert ha van program hétvégén, jobban érzik magukat az emberek. Az adventi időszakra is már tervezzük az eseményeket, olyanokat, ahol mindenki talál magának kikapcsolódást.

– Kapcsolódó téma: mi a helyzet a városkártyával?
– Most zajlik a programozás. Azt is vizsgáljuk, hogyan lehetne okostelefon nélkül is használni, akinek, elsősorban időseknek erre lenne szüksége. Külön kértem a programszervezőket, hogy a paksi vállalkozók, vendéglátósok helyzetben legyenek a rendezvényeken, és a városkártyát is lehet majd kedvezményekre alkalmazni.

Meglepetés

– Miben más most a város nemzetközi kapcsolatrendszere?
– Élőbb lett. Mezősi Árpád képviselőtársam, a nemzetközi kapcsolatokért felelős tanácsnok aktívan foglalkozik a testvérvárosi együttműködésekkel. Szoros, folyamatos kapcsolatunk van a szomszédos, közeli országok városaival, és remélem, hogy Asztraveccel (és Novovoronyezzsel is) kialakul egy kölcsönösen segítő viszony. Ők most többet tudnak segíteni nekünk, később mi adhatjuk át a tapasztalatainkat.

– Mire számítasz a közös munkában?
– Tavasszal delegációval megyünk ki Asztravecbe, megnézni az atomerőművet és a település fejlesztését. Ők nemrég élték át azt, amit Paks korábban, az első erőműépítésnél. Most mi is fejlődünk, és tapasztalatokkal majd tudunk segíteni, amikor ott építenek új blokkokat. Kíváncsi vagyok az atomerőműre, és biztos vagyok benne, hogy később szakmai tapasztalatcserére is lesz lehetőség. A testület egyhangúlag támogatta a szerződéskötést, már a megkeresést is bevittem, hiszen alap, hogy közösen kell meghozni ezeket a döntéseket. Utána az én feladatom lesz, hogy tárgyalópartnerként elérjem Paks számára a fontos dolgokat.

Fontos

– Minden képviselőnek van valami elhivatottsága, kiemelt témája. Mi a polgármester fontos ügye?
– Nekem több álomprojektem is van. Barnabás István alpolgármester úrral közös a Bazársor és a templom körüli tér rendbetétele. Visszaadni ezt a gyöngyszemet a városnak olyan állapotban, amit megérdemel. Ez szerepel is a TOP Plusz pályázatban. Másik fontos ügyem a régi épületek, például a Prelátus helyreállítása. Ezek megőrzése felelősségünk. El kell dönteni, melyiket éri meg felújítani, és milyen tartalommal lehet megtölteni. Most koncepcióalkotás zajlik. Többünknek az idősek otthonának bővítése is szívügye – ehhez is keressük a forrásokat.

– Van olyan városrész, amihez személyesen kötődsz?
– Weisz Mátyás körzete. A Vadász utcában nőttem fel. Sokszor beszélgetek édesapámmal az akkori városfejlesztésről, amikor idejött a honvédséggel építeni. Művezetőként rengeteg paksi panelház és utca építésénél ott volt. Tudja, melyik mikor épült, melyiket rakták éjjel… Sok érdekes történetet mesél. Édesapám az első kritikusom: amit hall az utcán, amit lát, amit gondol, azt nekem elmondja. Jó lakmuszpapír. Ha azt mondja: „Kislányom, ezt meg azt szépen felújítottátok, de arra még oda kellett volna figyelni” – akkor tudom, hogy van benne igazság, oda kell figyelnem.