Az aradi vértanúk emlékére
– Október 6-án minden magyar lélekben megszólal egy közös érzés: a gyász, a fájdalom, de vele együtt a büszkeség is. Arad vértanúira emlékezünk, a szabadságért életüket áldozó tábornokokra és katonákra. De ezen a napon Paks városa mostantól nemcsak Aradra, hanem a saját hőseire is emlékezik. Azokra, akik itt éltek közöttünk, akik ugyanazért az eszméért tettek esküt, ugyanazért a hazáért fogtak fegyvert, mint ők – kezdte beszédét Barnabás István alpolgármester (PDF) az aradi vértanúk emléknapján megtartott városi megemlékezésen a Kálvária temetőben, majd így folytatta: ezentúl minden évben másik paksi temetőben fogunk összegyűlni, hogy felkeressük a szabadságharc helyi hőseit.
– Mert ők a mi történetünk részei, a mi becsületünk őrzői. A kőlapok alatt nemcsak csontok és nevek nyugszanak. A kőlapok alatt Paks múltja és becsülete nyugszik. A történelem nem a távoli könyvek lapjain őrződik, hanem itt, a földben, a kövek alatt, az elfelejtett nevekben. A mi feladatunk, hogy újra kimondjuk ezeket a neveket – hogy a csendben is megszólaljon a haza. Mert ahol a múltat elfelejtik, ott a jövő is elnémul. Az emlékezésnek nemcsak a történelemhez, hanem a családhoz is köze van. Minden ember addig marad velünk, amíg van, aki kimondja a nevét, aki tudja, hol nyugszik, aki gyertyát gyújt érte. A város akkor válik igazi közösséggé, ha megismeri és ápolja mindazoknak az emlékét, akik érte éltek és haltak – mondta, aláhúzva, hogy a szabadságharc ügye nemcsak a csatatereken dőlt el, hanem a szívekben is. Itt, a temetők csendjében is megőrződött az a hit, hogy a nemzet csak addig él, amíg a tagjai emlékeznek egymásra. Ezért állunk ma itt, hogy összekössük a múltat és a jelent, az elhunytakat és az élőket.
Ebben az esztendőben báró Rudnyánszky István és Huszár Adolf egykori 1848-as honvédekről hangzottak el emlékező szavak, és elhelyezték mindkettejük sírján a tisztelet és hála virágait.
Rudnyánszky Istvánról elhangzott, hogy sírját a fiát gyászoló édesanya állíttatta. A felirat ma is megrendítő: „Fiát harczos leteríté vészes rónán…” – Rudnyánszky István Paks szülötte volt. Itt nevelkedett, és családja nemzedékek óta a város és környéke főnemesei közé tartozott. Édesapja, Rudnyánszky Mihály és édesanyja, Jeszenszky Teréz is itt éltek. Húga, Rudnyánszky Teréz pedig az egyik legmagasabb női kitüntetését viselte: a csillagkeresztes hölgy címet. Ez a rang a főnemesi hölgyek vallásos hűségét, jótékonyságát és példamutatását ismerte el. Így Rudnyánszkyék nemcsak származásukkal, hanem tetteikkel is részei lettek Paks múltjának. Bár István a szabadságharc után halt meg, honvédi múltja és családi öröksége miatt neve ma is a város történetének része. Most, amikor sírjánál állunk, nemcsak egy emberre emlékezünk, hanem egy egész családra, amely hittel és tisztességgel szolgálta ezt a várost.
Krpeláni Huszár Adolfról Barnabás István elmondta, hogy neve nem szerepel a történelemkönyvekben. – Tudjuk azonban, hogy a szabadságharc katonájaként hűséget fogadott a magyar alkotmánynak. A harcok után is vállalta a következményeket, és emberi tartással viselte a forradalom leverése utáni éveket. Hosszú köztisztviselői pályát töltött be Pakson és Dunakömlődön, végül Dunakömlőd község jegyzőjeként vonult nyugdíjba. Élete példázza, hogy a haza szolgálata nem ér véget a fegyver letételével, folytatódhat a hivatalban, a falugyűlésen, a közösség mindennapjaiban. Paks városában élt családjával, felesége, Lőrinczy Róza és lányuk, Huszár Róza mindketten itt nyugszanak. Amikor a nevét kimondjuk, nemcsak a katonára, hanem a férjre, az apára és a közösségért dolgozó emberre is emlékezünk. Az ő sírja, mint minden 1848-as honvédé, nemcsak a múlt, hanem a jövő felé is szól: hogy legyen, aki emlékezik – összegzett.
Zárásként az alpolgármester kiemelte: Legyen számunkra e két ember példája intő és bátorító. Intő, hogy a szabadság soha nem magától értetődő, és bátorító, hogy egy kisváros fiai is a legnagyobb ügy szolgálatába állhatnak. És amikor majd elmegyünk e sírok mellett, jusson eszünkbe Gyulai Pál aradiakhoz írt szava: A vérpadon is hősi lelketek nyugodt maradt, mint harc közt a vitézé; nem győzhetett rajtatok a halál sem, mert élni fogtok, míg magyar lesz élő.
A megemlékezésen közreműködött Nagy Balázs alpolgármester, valamint a Pro Artis Alapfokú Művészeti Iskola növendékei.