Jó napot, mi újság? – Stadler Csaba
Sok kisfiú ábrándozik arról, hogy pilóta lesz, azonban ez nem sikerül mindenkinek. Stadler Csaba azok közé tartozik, akik megvalósították ezt az álmot. Ma már 150 személyes járatokkal repül Európában. Vágya, hogy egyszer majd ő is pilótajelölteket oktasson.
Stadler Csaba Pakson nőtt fel, az Energetikai Technikum és Kollégiumban informatikusként végzett 2020-ban, majd a Nyíregyházi Egyetemen szerzett repülőmérnöki diplomát az elmúlt évben. Ő az első pilóta a családban, édesanyja pedagógus, édesapja informatikus. – Hétéves koromban repültem először, amikor a szüleimmel Brüsszelbe utaztunk rokonlátogatásra. Akkor merült fel bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni – idézte fel Csaba. A szülei azt gondolták, hogy majd kinövi ezt, ahogy az óvodáskori tűzoltó- és rendőrmániája is elmúlt. Akkor döbbentek rá, hogy komolyan gondolja, amikor még középiskolásként is a repülés foglalkoztatta. – A szüleim folyamatosan támogattak engem, amiért nagyon hálás vagyok, hiszen nem könnyítettem meg az életüket egy ilyen hivatás választásával. A repülőmérnöki szak felsőfokú pilótaképzéssel egyenértékű. Nagyon sok műszaki tantárgyunk volt, melyek mellett például repüléselméletet, meteorológiát, légi jogot és repülési navigációt is tanultunk. Tizenhárom repülési tantárgy összesen húszezer kérdése alapján adtunk számot a tudásunkról, majd a Közlekedési Hatóságnál angolul is vizsgázni kellett, mint ahogyan az összes európai kereskedelmi pilótának. A gyakorlati képzés a nyíregyházi repülőtéren zajlott. Az útvonalrepülések során lehetőségem volt eljutni többek között Poprádra, Kassára és Temesvárra. A sikeres légitársasági felvételi után idén tavasszal öt hetet Frankfurtban töltöttem, ott szereztem meg az utasszállító repülőgép vezetéséhez szükséges típusjogosítást – összegzett.
A fiatal pilóta úgy gondolja, hogy ha valaki ezt a pályát választja, a legfontosabb a kitartás és az elkötelezettség.
– A közép-, de inkább felsőfokú angol nyelvtudás is feltétel, mert ez a repülés nyelve, a tananyagok nagy része angol nyelvű, a repülések során pedig angolul kell rádiózni – tette hozzá. Stadler Csaba arról is beszélt, hogy a vitorlázórepülést – ami neki sajnos kimaradt – akár már 14-15 éves korban el lehet kezdeni, nagyon hasznos alapokat ad. – Ha valaki nagygépes pilóta szeretne lenni, szerintem a legjobb utat középiskola után az egyetemi pilótaképzés jelenti, aminek elvégzése után az összes légitársasági repüléshez szükséges engedélyt meg fogja kapni – tette hozzá. Stadler Csaba jelenleg egy csehországi légitársaságnál dolgozik, prágai bázison van, ami azt jelenti, hogy az összes repülése onnan indul és oda is érkezik, így ott is kell laknia. Százötven férőhelyes repülőgépen elsőtiszt. A nyári és kora őszi időszak alatt főként dél-európai célállomásokra repül: görög szigetek, Törökország, Albánia, Olaszország. Ahogy mondja, ezek igazi telt házas „nyaralójáratok”. A jó idő után, novembertől leginkább nyugat-európai nagyvárosokra, mint Párizs, Brüsszel és Madrid helyeződik át a hangsúly. Csaba beosztása is tükrözi a pilótalét sajátosságait. – Van, amikor hajnali kettőkor kell kelnem, hogy kiérjek hetvenöt perccel járatindulás előtt a repülőtérre, máskor viszont hajnali háromkor érek haza a munkából. Ez sajnos a szakma velejárója, alkalmazkodni kell hozzá. A szabadidőmben próbálok minél többet mozogni, sportolni, mert kompenzálni kell a sok ülőmunkát, ami akár 10-12 órát is jelenthet egyhuzamban – mondta. S hogy milyen gyakran tud hazalátogatni? Mint elmondta, volt olyan időszak, amikor majdnem minden héten, de olyan is, amikor több mint egy hónapig nem. – Repülővel ötven perc alatt Budapesten lehetek, ami számomra nem túl hosszú utazás, főleg, hogy a Paks–Nyíregyháza közötti hét órányi tömegközlekedéssel volt időm megedződni az egyetemi éveim alatt – jegyezte meg Csaba, aki azt mondja, hogy mivel amióta az eszét tudja, a repülés körül forog az élete, nem is tudja, mivel foglalkozna, ha nem pilóta lenne.
– A világ egyik legjobb dolga a repülés, sosem érzem azt, hogy „na, már megint dolgozni kell menni”, ennél többet pedig nem kívánhat az ember – húzta alá.
Csaba még néhány évig a tanulásra és a tapasztalatszerzésre helyezi a hangsúlyt, hiszen legalább 4-5 év és pár ezer repült óra kell a kapitányi képzés elkezdéséhez. Később pedig – példát véve pedagógus felmenőiről – szívesen oktatna repülést akár elméleti, akár gyakorlati formában.