Kilencvenedik születésnapján köszöntötték Ulbert Jánost

Ulbert Jánost köszöntötte kilencvenedik születésnapja alkalmából az önkormányzat nevében Nagy Balázs alpolgármester (PDF) és Szél Benjamin, a nyolcas számú választókörzet képviselője (Fidesz–KDNP).

Ulbert János Pakson született 1935. október 20-án. A Pipiskének nevezett városrészben, a Pacsirta utcában nőtt fel sváb, evangélikus családban. Édesapja ácsmester volt, édesanyja háztartásbeli. Hárman vannak testvérek, húga Dunaújvárosban lakik, öccse pedig Baranya megyében. Jani bácsi négy évig a Kossuth Lajos utcai evangélikus iskolába járt, majd négy évet a polgári fiúiskolába, de azt már a nyolcosztályos általános iskolai rendszerben fejezte be. Az 1950-es években Gyapán a Kanacsi Állami Gazdaságban kezdett dolgozni, ott tanulta a ki a gépszerelő szakmát. 1956-ban először Kalocsán volt sorkatona, 1958-ban Szegeden szerelt le. Visszatérve az állami gazdaságba traktorosnak osztották be, egy ideig szántott-vetett, de géplakatosként más munkakörbe vágyott. Így aztán átment dolgozni a bölcskei gépállomásra, ahol 25 évet töltött családias munkakörben. 1958. januárban nősült meg, a dunakömlődi Wächter Annát vette feleségül. Az akkor még önálló községbe, Dunakömlődre költöztek, a Szabadság utcában, a 6-os út felett vettek egy házhelyet és 1960-ban költöztek be felépített családi házukba. Egy lányuk, Éva és egy fiúk, János született. A háztartást Anci néni vezette, férje pedig bejárt dolgozni a közeli bölcskei gépállomásra, ahol tizennégy évig volt lakatos művezető. 1985-ben váltott, felvették a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, ahol lakatosként a gáztechnikához került. 1991-ben korkedvezménnyel, 56 éves korában nyugdíjba tudott menni, ami után tevékeny, aktív nyugdíjas évek következtek. A Balatonnál ikernyaralót építettek húgával, Dunakömlődön pedig folytatta a korábbi családi gazdálkodást: traktorozott, szőlőt művelt, erdőt telepített, sertést, baromfit nevelt.

Négy unokája van, három fiú és egy lány, valamint három dédunoka, két lány és egy fiú, a negyedik dédunokát januárra várják. Feleségét három évvel ezelőtt veszítette el. Azóta Jani bácsi megtanult főzni, rendben tartja a kertet, udvart. Lánya és menye is segítik a mindennapokban. Szereti a keresztrejtvényeket, olvas és most több virágot gondoz, mint amennyi korábban volt a ház körül. Korához képest jó szellemi frissességben és egészségben van. Jani bácsi egyébként még aktívan vezet, bejár Paksra is, sőt megtartott egy traktort, hogy hódolhasson hobbijának a megmaradt földeken. A család nagy és összetartó, amit bizonyít az a hagyomány is, hogy miden évben tartanak egy Ulbert családi találkozót, mindig más helyszínen jön össze a rokonság. A hosszú élet titka szerinte az, hogy nem szabad elhagyni a humort, és ahogy ehhez hűen mondja: nekem már csak egy „kéményseprő betegség” a bajom: a korom.