Jó napot, mi újság? – Baros Melinda

Tehetséggondozó munkájáért vehetett át elismerést Baros Melinda a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítványtól az október 23-i városi ünnepi esten. A Paksi Vak Bottyán Gimnázium matematika–földrajz szakos tanára a gyermekközpontú oktatási szemlélet híve.

Baros Melinda Faddon töltötte gyermekkorát, ott járt általános iskolába, majd Tolnán, az akkori Földvári Mihály Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően egy évet képesítés nélküli pedagógusként dolgozott a faddi iskolában. Ez az időszak meghatározó volt számára. – Egykori tanáraimmal dolgoztam együtt, nagyon sokat tanultam tőlük, és jól éreztem magam a gyerekek között. Akkor döntöttem el, hogy megpróbálom a tanári pályát. A matematikát szerettem, diákként mindig a mateklecke volt az első, amit elkészítettem. Így tehát a földrajz szak mellé később a matematikát választottam. A földrajzot az általános iskolai földrajztanárom szerettette meg velem, majd a középiskolai tanárom ráerősített erre. Az egyetem utolsó évében visszamentem Faddra, a felső tagozaton tanítottam ezt a két tantárgyat. Miután a Pécsi Tudományegyetemen lediplomáztam, újabb érdekes állomás következett a szakmai pályámon: ugyanabban a középiskolában kezdtem tanítani, ahol érettségiztem. Tizenegy évet töltöttem ott, szép, de kemény időszak volt, hiszen levelező és esti tagozat is működött a gimnáziumban, voltak olyan napok, amikor tizenhárom órát tanítottam – idézte fel Baros Melinda.

Húsz évvel ezelőtt ismerkedett meg a férjével, ez hozta Paksra. Egy ideig ingázott a munkahelyére, majd 2010-ben megszületett fiuk, Péter, mellette pedig már nehéz lett volna tovább vállalni az utazást. Fájó szívvel jött el a tolnai gimnáziumból, korábbi munkatársaival a mai napig szoros kapcsolatot ápol. A Paksi Vak Bottyán Gimnáziumba az akkori igazgató, C. Szabóné Kocsiczki Ilona vette fel. Már az első beszélgetésen kiderült Melinda számára, hogy ebben a középiskolában is működik a gyermekközpontú szemlélet. – Ekkor megnyugodtam, számomra ugyanis nagyon fontos, hogy a diákokkal együtt csináljuk végig az oktatási folyamatot, beszélgessünk velük, fejlesszük a kommunikációjukat, és nemcsak a tananyag kapcsán, hanem a mindennapi életben is – emelte ki, hozzátéve, hogy nagyon sok diáknak az egyik legnehezebb tantárgy a matematika. – Szeretem tanítani a matematikát, a logikus gondolkodást, igyekszem közelebb vinni a diákokhoz. Ha nem látom a szemükben a csillogást, akkor megállok, és megpróbálom hétköznapi példákon keresztül megközelíteni a matematikát – mondta, kitérve arra, hogy vannak olyan diákok is, akiknek a szemében folyamatosan ott van az a bizonyos csillogás.

Baros Melinda a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány felkészítő tanári díját ezeknek a diákoknak a tehetséggondozásáért kapta.

A Vak Bottyán gimnáziumban már a hatosztályos képzésben feltérképezik, kik azok a diákok, akikben erős a vágy a fejlődésre, tanulásra e tudományágban. – Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy mindig ötösöket szereznek, hanem aktívabbak az órákon, kérdeznek. Van, hogy az ő gondolkodásukhoz, feladatmegoldásaikhoz igazodva módosítok a kész óratervemen. Sikeresek a Zrínyi- és a Bolyai matematikaversenyeken. Nehezebb megmérettetéseken is indítjuk őket, azért, hogy legyen rutinjuk.

A versenyfelkészítés a kötelező óraszámunkon kívül történik, de ezeket mi „szerelemórának” nevezzük – összegzett.

Baros Melinda arról is beszélt, hogy a tehetséggondozásért kapott díj meglepte. Örömmel fogadta a gratulációkat, és olvasta az elismerő kommenteket a közösségi oldalon, amelyek között voltak olyan hozzászólások is, melyek nem csak tehetséggondozói munkájának elismeréséről szóltak. – Egy tolnai esti képzésen végzett tanítványom írt rám, aki nagyon szép szavakkal köszönte meg nekem, hogy annak idején ott ülhetett az óráimon, megérthette a matematikát és leérettségizhetett, említette példaként. – Az ilyen visszajelzésekből érzem, hogy célba ér, amit csinálok. A díjért nagyon hálás vagyok az iskola vezetésének és a munkaközösségünknek, amelynek tagjaival nagyon jól tudunk együtt dolgozni – húzta alá. Hozzáfűzte, hogy bár a munkatársai terjesztették fel a díjra, a családjának is nagyon hálás, hiszen a támogatásuk nélkül nem tudná végezni a tehetséggondozó munkát. Kikapcsolódásként velük kirándul, túrázik. Szoros kapcsolatot ápolnak szomszédaikkal, gyakran ülnek össze városszéli otthonukban bográcsozni, sütögetni, vagy csak beszélgetni.