Molnár Györgyöt köszöntötték születésnapján

Molnár Györgyöt köszöntötte 90. születésnapja alkalmából az önkormányzat nevében Barnabás István alpolgármester és Mezősi Árpád, a körzet képviselője.

Molnár György Pakson született 1935. november 14-én. Édesanyja háztartásbeli volt, édesapja pedig a háború előtt fuvaros, majd a Terményforgalmi Vállalatnál raktárfőnök. Gyuri bácsinak volt két nővére, egy bátyja, aki fiatalon a Dunába fulladt, öccse, István szintén a Paksi Életfa Idősek Otthona lakója. A polgári fiúiskolába járt, majd már a nyolc osztályos rendszerben fejezte be tanulmányait. Egy évet dolgozott kőművessegédként, de hamar rájött, hogy nem ez a szakma érdekli, hanem az autószerelés. Budapestre ment tanulni, a képzés alatt nagybátyjáéknál lakott. Dolgozni is a fővárosban kezdett, egy gyermektelen postamester házaspárnál lakott albérletben, akik fiukként szerették. Tizennégy év után tért vissza Paksra. Itthon megfordult a tutyigyárban, Botka István Villany utca sarki motorszerelő műhelyében, majd először a Vasipari Vállaltnál később a Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál (GYGV) helyezkedett el, amelynek Nyárfa utcai paksi gyáregységénél rövid időn belül műhelyfőnök lett. 1979-ben a Molnár-brigád átvehette az Ágazat Kiváló Brigádja elismerést a GYGV vezérkarától. Az eseményről tudósító megyei lap már akkor azt írta róla, hogy: „Egész Paks úgy ismeri, hogy a Molnár Gyuri”. Pakson ő alapította Feil Ferenc barátjával az első autójavító műhelyt a Nyárfa utcában, ahol másodállásban dolgoztak, így onnantól nem kellett a paksiaknak vidékre vinniük javításra szoruló autóikat. 1957-ben megnősült, feleségét, Vass Évát már gyermekkorától ismerte, hiszen a szomszéd utcában lakott. Felesége szüleihez költöztek a Rákóczi utcába, majd ott építették fel saját házukat. Két gyermekük született, 1959-ben György, majd 1967-ben Éva, aki speciális nevelést igényelt, de végig otthon élt szüleivel, és csak 50 éves korától lakik otthonban. Időközben Gyuri bácsi mestervizsgás autójavítóként az iparengedélyt kiváltva a Rákóczi utcai otthonukban is műhelyt nyitott. Nagyon sokan vitték hozzá autójukat, motorjukat, szinte minden márkát javított az évtizedek alatt. A társadalmi ismertsége okán tanácstagként is vállalt közösségi feladatot. A szakma iránti vonzalmát jól mutatja, hogy a nyugdíjon jóval túl, egészen 85 éves koráig javított autókat. Persze akkor már ott volt mellette a fia, aki beleszületett az autószerelésbe, autószerelő mesterként továbbvitte az otthoni műhelyt. Fia után kettő unokája és négy dédunokája van. Feleségét tizenegy éve veszítette el, majd idővel gyermekkori ismerősével, Adorján Erzsébettel hozta össze a sors, de sajnos már ő is ellátásra szorul. Még nincs egy éve, hogy Gyuri bácsi az Életfa Idősek Otthona lakója lett, ahol aktívan részt vesz a programokban, különösen a nótás-zenés műsorokat szereti, emellett a vallási rendezvényeket, mivel hívő katolikusként korábban is templomba járó volt.

Egészsége korát meghazudtolóan jó, gyógyszert nem szed, az otthonba költözés oka az egyedüllét okán megjelenő enyhe demencia volt, amely közösségben jobban kezelhető. Mára azok a paksi autószerelők is nyugdíjasok lettek, akik fiatalon az ő brigádjában tanulták ki a szakmát a Nyárfa utcában. Gyuri bácsi még gyakran rájuk kérdez: „A gyerekek még dolgoznak?” A hosszú élet titka szerinte a tevékeny munka és a szerencsés gének. Születésnapját hétvégén ünnepli a család az Erzsébet Nagy Szállodában.