Testvérvárosok, partnertelepülések – Reichertshofen

A Paks testvérvárosait bemutató sorozatunkban Bajorország felé vettük az irányt, Reichertshofen a következő állomásunk – most csak virtuálisan, térképen utazva.

Turistáskodás

A Münchenhez közeli nagyközségből, Reichertshofenből a Duna jobb oldali mellékfolyóján, a Paar folyón észak felé indulva, akár a Dunán is Paksra érkezhetnénk. Akár. Közúton 820 kilométert kell városházától városházáig megtenni, érdemes tehát néhányszor pihenőt tartani. Reichertshofennel nem a közelsége, látnivalókban gazdagsága, szabadidős lehetőségei vagy történelme miatt alakult kapcsolatunk, de mellékesen az utóbbiak is rendben vannak.
Még a vízeknél maradva: a Paar folyón kívül két kicsi tó is képviseli a kéket a térképen. Ha a mi tavainkhoz – a csendes, vízimadaras erőművi horgásztavakhoz vagy a naptej-illatú, strandpapucsos Szelídi-tóhoz – hasonlítanánk, akkor a Heideweiher tavakat a rendezett, bajor zsebtó kategóriába sorolhatnánk. Feltéve, hogy a zsebtó kifejezés nem lenne már foglalt az ürgemezei kistóra. A Reichertshofenhez alig két kilométerre található Heideweiher tó vízminősége kiváló pancsolásra, a néhány éve történt felújítás eredményeként játszótér, sportolási eszközök, mosdó teszik teljessé a képet, és még kempingezni is lehet.
Aztán ott van a tavaktól csak öt kilométerre a Feilenforst erdő, ami a középkorban, az apátság kolostorerdejeként még lombhullató, világos erdő volt. A ma már teljesen tűlevelű erdő részben tőzeglápvédelmi okokból természetvédelmi terület, és remek gyalogos és kerékpáros útvonalakat kínál.

Csend és fesztivál

A nyugalom és békesség apropóján Reichertshofen honlapja a Sankt Kastl – Pakshoz hasonlóan Reichertshofenhez is tartoznak kisebb falvak – falut és a környékén haladó túraútvonalat ajánlja. A hely a 11. századtól zarándokhely, amikor is Szent Castulus – a földművesek és a pásztorok védőszentje – ereklyéjét idehozták. Ma a késő gótikus, 1447-ben épült St. Kastulus templom és egy 17. századi barokk zarándokkápolna áll itt. Elképzelhető, hogy vár is volt valaha. A kápolnák mögötti több mint négyszáz éves hársfa valóságos, csak már kidőlt.
A város legnagyobb ünnepe a Paarfest, egy négynapos, minden generációt szórakoztató sörfesztivál. A fesztivál gyökerei az 1950-es évekre nyúlnak vissza, amikor a – százéves szülinapját 2024-ben ünneplő – D’Schlossbergler népviseleti klub megszervezte az első erdei fesztiválokat a Bürgerau környékén. A hagyományápolás a nyár közepi fesztivál egyik jellemzője, ami az ünnepélyes felvonulás, zene, sör, vidámparki hangulat, idősek délutánja, gyerekprogramok, vízi ügyességi játékok, esti szabadtéri koncertek után a zárónapon fesztiválkirálynő (Paarfestkönigin) megválasztásába torkollik.
A Paarfest programot sosem hagyják ki a testvérváros Paks elöljárói.

Az élő kapcsolat

Féhr Györgytől, a Paksi Német Nemzetiségi Önkormányzat vezetőjétől azt is megtudtuk, hogy nemcsak egymás fesztiváljai látogatásának van rutinja, de rendszeresek a kulturális kapcsolatok is, öt évente megünneplik a jubileumi zenekari születésnapokat, a Roger Schilling fúvószenekar és a Reichertshofener Musikanten zenekar ünnepeit. Újdonságként a jövő évi Paarfestre nagyobb csoport buszos utazását készítették elő, ami egyelőre elmaradni látszik. – Az volt az információnk, hogy lenne igény erre a városban. Mindenki ismeri az Oktoberfestet, érzik az emberek a hasonlóságot, itthon nincs ilyen, a bajor kisváros is vonzó. Az elképzelés hasonló lett volna egy városi delegáció utazásához: érkezés, várossal ismerkedés, ingolstadti várhoz kirándulás, vásár, felvonulás; talán a paksiak a német mentalitással ellentétben nem szeretnek ennyire előre tervezni, mindenesetre a meghirdetett no­vember 26-i időpontig nem érkezett elegendő érdeklődés – mesélte a legaktuálisabb történést a nemzetiségi önkormányzat elnöke, akit a testvérvárosi kapcsolat indulásának felelevenítésére is kértünk.
Reichertshofen és Paks között harminchat éve, 1989. december 1-e óta van testvérvárosi kapcsolat, amiről testvérváro­sunk honlapján azt emelik ki, hogy élő, nem csak papíron létezik. Ahogyan lenni szokott a nem hivatalos kapcsolat korábbi. Német testvérvárosunk esetében közvetetten egészen 1946-ig, a kitelepítésig eredeztethető vissza. – Tagadhatatlan, hogy a testvérvárosi kapcsolat kialakulásának mozgatórugója Sten­gen Pali bácsi volt, aki a testvérvárosiasodás ‘80-as évekbeli aranykorában felvetette, hogy neki is lenne ilyen kötődése – mondta Féhr György, hozzátéve, hogy ekkor még tanácsok voltak, a nemzetiségi önkormányzatoknak híre-hamva sem volt.
Stengen Pálról amúgy a német sajtóban úgy írnak, hogy „az integrálódás csak akkor lehetséges, ha az ember nem felejti el gyökereit”, ebből következik, hogy Paul Stenger az identitás- és közösségtudatot tartotta fontosnak még a kitelepítés után is.
– A Paksi Német Nemzetiségi Önkormányzat megalakulása után (ami egy külön történet) már nem volt kérdés, hogy a nemzetiségi önkormányzatot nem lehet kikerülni, a város szava az első, de a második a mienk – szögezte le Féhr György. Fontos volt a nyelvtudás, a kapcsolataik. A nemzetiségi önkormányzat elnöke úgy látja, szükség lenne arra, hogy az idősebb korosztály helyébe a kapcsolatok ápolásában belépjenek a fiatalabbak. Mert valóban igaz, hogy a diákcsereprogramokban, a diákok üdültetésében, a pedagógusok közötti együttműködésekben, a kultúra és a sport területén a közös programokban is példamutató volt a két város kapcsolata, de az utóbbi időszakban tapasztalható egy kis „leülés”. Miközben az is igaz, amikor évente néhány napot a bajor kisvárosban tölt, akkor otthon van ott, ismerősként köszöntik az utcán.
2026-ban kerek jubileumok lesznek, a Roger Schilling fúvószenekar 35 éves születésnapja, és a paksi és dunakömlődi németek kitelepítésének 80 éves megemlékezése, szóval várható, hogy a kétgólyás címer hangsúlyosan jelen lesz Pakson.

[jé]/emma