Alkotni jó: így hangolódtam az ünnepre egy személyre szabott karácsonyi dekorációs workshopon

Karácsony közeledtével sok minden felkerült az én tennivalók listámra is, közöttük az ünnepi lakásdíszítés, elsőként ama kérdéstől kísérve, hogy vásároljam vagy magam készítsem. Utóbbi mellett döntöttem. Erről a pontról újabb kérdésekre ugorhattam, nevezetesen, hogy mi legyen, milyen legyen, miből legyen. Az elsőt illetően ugyancsak döntésképesnek bizonyultam, ám úgy éreztem, a másik kettőhöz jól jönne egy kis segítség. Gyűjtsünk új élményeket alapon cikkek, könyvek, videók bújása helyett beneveztem régi, kedves ismerősömhöz, Sáfrány Szilviához egy személyre szabott workshopra azzal a kéréssel, hogy adjon ötleteket asztalokra, polcokra elhelyezhető karácsonyi díszekhez.

Sokféle hozzávaló került elő FoltoZoo névre keresztelt alkotóműhelyében a polcokról, fiókokból. Elsőként egy dunsztosüvegnek adott új értelmet. Kiderült, hogy ami másnak hulladék, nekünk kincs lehet, egy ilyen üveg például egy étterem számára előbbi… De a nagyiék padlásán vagy bolhapiacon is lehet „vadászni”. Visszatérve az egyelőre „csupasz” üveghez: Szilvi az aljára leterített egy kiadósabb mohaszőnyeget, amire csak úgy lazán különböző terméseket szórt, a kompozíció közepére egy fehér háztartási gyertyát tűzött, az üveg „nyakára” pedig pamutcsipkét kötött, ami szépen csinosította. Közben arról is szó esett, hogy kellemes élmény, szuper feltöltődés – és egyébként spórolhatunk is vele –, ha magunk megyünk egyedül, családdal, barátokkal a természet lágy ölére gyűjtögetni zuzmós és örökzöld ágakat, mohát, tobozt, makkot, gubacsot, falevelet, üres csigaházat. Bővíthetjük a készletet szárított gyümölcsszeletekkel (pl. citrusfélék, alma) és LED-fényfüzérekkel. Elhangzott Szilvitől néhány intelem is: az erdőt-mezőt nem lehet hűbelebalázs módjára használni nyersanyagforrásként, természetvédelmi területen nem szabad gyűjtögetni, és egyéb területeken sem mindegy, hogy mennyire pakoljuk meg a kosarunkat. Erről tájékozódni kell az erdőtörvényből, vagy azt ismerő személytől. Az se lehet mellékes információ, hogy a használni kívánt növény mérgező-e. De ismét vissza a díszhez: tovább ékíthető az üveg, ha krétafilctollal vagy festékkel rajzolunk rá. Erről annak sem kell lemondania, aki nem egy Picasso – mint én –, csak ki kell választani egy képet egy színezőből vagy kinyomtatni az internetről, rögzíteni az üveg belső oldalához és átrajzolni. Ezzel a módszerrel – no meg egy segítőtárssal – szép ablakfestményeket is lehet készíteni, akár bolti, akár házilag készített hópasztával, utóbbira több receptúra is fellelhető a világhálón. Aztán kiderült az is, hogy nemcsak a következő nyárig pihenőre küldött kovászos uborkás üvegeket lehet karácsonyi funkcióval is ellátni, hanem mondjuk fonott kosárkát, virágcserepet, mi egyebet. Ezekbe is elkészíthető saját kompozíció, és ha ízlések és pofonok alapon nem idegenkedünk a „mű” dolgoktól, segítségül hívhatunk hozzá gyöngyöket, állatfigurákat, karácsonyfadíszeket is. Mindennek jegyében egymás után készültek a díszek, mígnem elérkezett a pillanat, amikor Szilvia az addig inkább szemlélődő szerepből aktív alkotó szerepbe léptetett elő. Erősen mantrázva magamban, hogy képes vagyok rá, nekiálltam. Az eredmény egy egyszerű, de nagyszerű dísz lett, mini virágcserép, moha, csipkebogyó ágacska, toboz, textilcsipke, háztartási gyertya és oázis tűzőhab „elegyéből” – nem túlzás – pár perc alatt.

Kaptam mellé jó tanácsot és érdekességet is. A mohát, amikor kókadozni kezd, spricceljem meg vízzel, és új erőre kap. A nedvességtől a toboz összecsukódik, de ahogy szárad, ismét kinyílik. A Szilvia műhelyében tett látogatás az ötletbörzén túl megerősített abban, hogy alkotni jó, közösen, beszélgetve még jobb, és a magunk készítette dolgokhoz érzelmileg jobban kötődünk. És még egy igen fontos ráadás: így (is) hangolódni az ünnepre szuper!

Megjelent a Paksi Hírnök 2025.12.19-i számában.