Fellobbant a negyedik gyertya az adventi koszorún

Advent a karácsonyvárás, a lelki felkészülés időszaka, aminek része, hogy vasárnaponként újabb és újabb gyertyát gyújtunk meg az adventi koszorún, melyek sorban a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretetet jelképezik. Pakson már hagyomány, hogy az adventi programsorozat részeként közös gyertyagyújtásokra várják a lakosságot. A hétvégén a negyedik gyertya lángja lobbant fel.

– Elérkezett a 2025-ös adventi időszak negyedik vasárnapja, az aranyvasárnap, amikor az adventi koszorún meggyújtjuk a negyedik, a szeretet gyertyáját. Karnyújtásnyira van szenteste. Ilyenkor az ember mérleget von. Hogyan jutottunk el idáig, mit viszünk magunkkal ebből az évből az új évbe? Mit szeretnénk már azelőtt letenni, mielőtt belépünk az ünnep csendjébe? Egy nagy utazásban ilyenkor egy kis pihenőt tartunk – kezdte köszöntőjét Nagy Balázs alpolgármester (PDF), majd így folytatta: A keresztény hagyományban az advent egyik legfontosabb alakja Keresztelő Szent János. Ő már kétezer éve a pusztába kiáltó szóként ébresztgette az emberek lelkiismeretét, és azt kérte, készítsük elő szívünket az útra. Nem sietségre, nem hangos bizonygatásra, hanem alázatra, józanságra és lelki tisztaságra hívott minket. Arra kért minket, hogy amikor megérkezik a fény, legyen hová megérkeznie. Mennyire szükségünk van erre itt és most. Ha csak az elmúlt napokat nézzük, a városban érezhetően megnőtt a forgalom. Megteltek az utcák, a parkolók, sorok kígyóztak az üzletekben. Sietünk ajándékért, sietünk a teendők után, sietünk, hogy minden kész legyen – mondta. Kiemelte: Csakhogy az ünnep nem attól ünnep, hogy mindent kipipálunk, közben pedig a vérnyomásunk az egekbe szökik, hanem attól, hogy közben mi magunk is megérkezünk testben és lélekben is, de legfőképp lélekben. – A keresztény világban a karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe. Vannak a bolygónak azonban olyan országai, olyan közösségei, ahol a karácsony elsősorban az ajándékozásról szól. Az ünneplés forrása mégis ugyanaz, a szeretet. Hisz a karácsony üzenete a szeretetről szól, az ajándékozás is a szeretetből fakad. Boldogok lehetnek, akik a karácsony ünnepét családjuk körükbe töltik. De vannak olyanok is, akik munkájukból, kötelességükből fakadóan vannak távol a családjuktól, akik beteget ápolnak, akik a biztonságunkról gondoskodnak, vagy épp biztosítják az otthonaink melegét. Ilyenkor gondoljunk rájuk is és azokra is, akik magányosan, egyedül töltik az ünnepet. Figyeljünk rájuk is, kopogtassunk át hozzájuk egy kóstolóval, néhány süteménnyel, vagy csak egy széles mosollyal és a jókívánságainkkal. Az adventi időszakban az emberek nyitottabbá válnak a jóra, a szívre, a nemes cselekedetekre. Ezekben a hetekben olyan dolgokat is észrevesznek, amelyek mellett máskor simán elmennek, vagy észrevétlenül elsiklanak. Fogékonyabbak lesznek az embertársakra való gondoskodásra, a figyelemre, a törődésre és a segítségnyújtásra. Hamvas Béla azt írja egy helyütt: a fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Erről szól ez a mai gyertya is. A szeretet nem fogy el attól, ha adunk belőle. Éppen ellenkezőleg, akkor lesz igazán élő. A város ehhez kívánta hozzátenni a magáét – mondta, majd gondolatait így zárta: Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy ilyen sokan ellátogattak az adventi udvarba az elmúlt hetekben. A családoknak, a fellépőknek, a szervezőknek, a segítőknek, mindenkinek, aki jelenlétével, munkájával, mosolyával hozzájárult ehhez a közösségi várakozáshoz. Bízom benne, hogy ezek az esték, találkozások, beszélgetések és közös pillanatok mindannyiunkat közelebb vittek ahhoz, hogy lélekben is megérkezzünk. Most pedig, amikor meggyújtjuk a negyedik gyertyát, kívánom, hogy ennek a lángnak a fénye ne csak itt ragyogjon, hanem hazakísérjen bennünket az otthonainkba, az emberi kapcsolatainkba, szavainkba és tetteinkbe is.

A gyertyagyújtás előtt a Manócska karácsonya című meseműsorral, azt követően pedig Karácsony James koncertjével várták a lakosságot az adventi udvarba.