Gondolatok a karácsonyi kultúrkör történeteiről
Az emberiség és az istenség poézisének a csúcspontja a karácsonyest, a háromkirályok, a jászol és a szent gyermek, írta Mikszáth Kálmán a Karácsonyi legendák című rövidke novellájában.
A karácsonyi ünnepkör még korunkban is annyira szent és sérthetetlen, hogy csak egy elfojtott Mikulást mímelő kacagásra (hohoho) futotta tőlem, mikor a gondolataim között egy nyelv alá dugott robbanócukorkaként bizseregni kezdett a Paksi Hírnök főszerkesztőjének a kérése. Azzal fordult hozzám, írjak a karácsonyi kultúrkör hangulatát megalapozó történetekről… A kérés egészen pontos. Vajon mely művekkel teremtik meg manapság az emberek a karácsonyi hangulatot maguk körül? Mi segít nekik lelassulni, belesimulni az év végi hangulatba? Megy még ez az anderseni vonal a kis gyufaárus lánnyal? Még mindig Charles Dickens Karácsonyi éneke a legszentimentálisabb történet? Esetleg kimondhatjuk, hogyha hajlandók vagyunk eltekinteni az ünnep vallási vetületétől, éjféli miséktől és Jézus Krisztus születésétől, akkor a karácsony reklámarca most és mindörökké Kevin McCallister marad a Reszkessetek betörőkből?
Nem egyszerű. Négyezer leütéssel, egy újságoldalon pedig éppoly nehezített pálya, mint a Mikulásnak az ajándékkihordás, ha Rudolf benyomja a durcát… Persze, én magabiztosan rögtön kizártam Dickenst mint zászlóvivőt. Ugyan már, hogy az öreg Ebenezer Scrooge története, aki fösvény és kapzsi emberből jószívűvé válna, miután három szellem végigkíséri a múltján, jelenén és lehetséges jövőjén, bárkit érdekelne manapság? Kizártnak tartottam egészen addig, míg a Pákolitz könyvtár olvasószolgálatán ülve egy kedves olvasó a kezembe nem nyomta a kis fehér diákkönyvtáras Karácsonyi ének kötetet azzal a felkiáltással, hogy ez egész jó volt Nos, azt hiszem, ez a fordulat csakis egy karácsonyi szellem áldásos tevékenységének tudható be.
És ha már ott ültem a könyvtári számítógép mellett, két nappal a harmadik adventi gyertya meggyújtása előtt, ezen a fordulaton felbuzdulva tartottam is egy kis statisztikai kutatást. Rászűrtem az olyan felnőtt- és gyermekirodalomra, melyeket én zsigerből az ódivatú jelzővel illetnék. Nem is gondoltam volna, hogy a szülők még mindig kikölcsönzik gyermekeiknek a Diótörő meséjét könyv vagy diafilm formájában, és azt sem, hogy az év végén erős felfutás tapasztalható például a Rendíthetetlen ólomkatona körül is…
Hagyomány nálunk a könyvtárban, hogy az ünnepek közeledtével összegyűjtjük és kipakoljuk a karácsonyi hangulatú könyveket egy szem előtt lévő könyvespolcra. Hadd válogasson mindenki kedvére. Sikere van, az látszik, hiszen ahogy egyre jobban közeledik a szenteste, úgy lesznek egyre rövidebbek és foghíjasabbak a sorok. Persze, nem minden történet klasszikus.
Az elmúlt évek könyvtermését szorgosan vásárolva a közérdemű számára, lassan Dunát tudnánk rekeszteni a könnyed, romantikus karácsonyi történetekből, melyeket puhafedeles, hangulatos illusztrációjú borítókkal nyomtattak. És ez nem véletlen. A könyvpiac egyik legnagyobb ünnepe még mindig a karácsony, és ilyenkor jól fogynak a ponyvák.
Ez az időszak a kereslet és a logisztika stressztesztje: ilyenkor dől el, hogy a kiadók és terjesztők mennyire tudják pénzzé tenni az év közbeni megjelenéseket. Az iparági elnök tapasztalatként azt közölte, hogy az éves árbevétel körülbelül 30 százaléka az utolsó negyedévben realizálódik, és a karácsony körüli roham akár az éves forgalom 20 százalékát is kiteheti.
A statisztikákat látva a karácsony szigorúan véve csakis egy valamiről szól: a pénzről. Úgy, mint az egész év… És úgy tűnhet, hogy az egész élet. Ha bukik a mutatvány, a fösvény kis könyvpiac, alias Scrooge teljesen odalesz… Bár borítékolni merem, hogy ez nem fog megtörténni. Látni a statisztikákon, és a megkérdezett, elszánt shoppingolók sem vallanak máshogy: a könyvnek igenis helye van a fa alatt.
Akármennyit keresett is Charles Dickens a Karácsonyi ének eladásán, vagy ha a hetedik művészet felé evezünk, a kis Macaulay Culkin a Reszkessetek betörőkön, elmondhatjuk: a történetek nem önmagukban állnak, és nem is a hordozója, a könyv tartalma, illata és szépsége maga a cél. A cél nem más, mint hogy ebben a rohanó világban legalább az év végére sikerüljön egy kicsit lelassulni, elmerengeni, együtt lenni, akár egy jó könyvvel a kezünkben, akár úgy, hogy sokadszorra is végignézzük a családunk körében, ahogy Kevin ellátja a betörők baját.
Nagy Balázs
könyvtárigazgató