A karácsonyfától a bejgliig – eredet és szimbolika

A karácsonynak vannak olyan „kellékei” a magyar családokban, amelyek nélkül nem ünnep az ünnep, de vajon honnan erednek, és mi a szimbolikájuk? Ezekből egy csokorra valót összegyűjtve beszélgettünk Kövi-Ónodi Gyöngyi etnográfussal, a Paksi Városi Múzeum igazgatóhelyettesével.

– Mi a karácsonyfa eredete?

– A 18. századtól, német területről kezdett elterjedni a karácsonyfa-állítás szokása, az első írásos emlék is onnan származik feldíszített karácsonyfáról. Magyarországra az 1800-as évek elején érkezhetett, az arisztokrácia köréből terjedt a polgári családokhoz, majd vette át a parasztság.
A szokás gyors terjedését magyarázhatja, hogy a benne megjelenő szokáselemek gyökerei sokkal régebbi időkig nyúlnak vissza. A téli napfordulóhoz köthető zöldágdíszítés már az ókori kultúrákban is ismert volt.

– Mit jelképez az ünnep ezen elmaradhatatlan kelléke hazánkban?

– A karácsonyfához, akárcsak szokáselemeink legtöbbjéhez, több jelentésréteg kapcsolódik. Egyrészt hordozza a kereszténység előtti tartalmakat, másrészt a kereszténységhez köthetőeket. Az ezek közt kialakuló átfedések pedig színesítik, árnyalják a szimbolikáját. A sámánhitű népeknél például a világfa a felső világgal való kapcsolódás eszközét nyújtja a sámánnak. A fenyő formai megjelenése – az égbe nyúló háromszög – nagyon hasonló. A karácsonyfa hordozza ezt az ősi hitvilágból eredő jelentést is: közvetít az ember és az isteni világ között.
Míg a tavaszi zöld ág az újjászületés, addig a téli hidegben zöldellő növényzet az élet, az örök élet jelképe. Az örökzöldek egészségvarázsló, gonosz lelkeket távol tartó, boszorkányűző hatásába vetett hit is ehhez kapcsolható.
A téli napforduló a nappalok újbóli hosszabbodásának kezdete. A mezőgazdasági alapú kultúrákban ennek igen nagy a jelentősége. A fény, a napisten újbóli megerősödésétől a következő évi megélhetés függ. Az örökzöldek ezeknek az isteneknek is a jelképeivé váltak.
A kereszténységben is hasonló jelentéstartalmakat hordoz a karácsonyi fenyő. Az élet fája, az ember Paradicsomba való visszafogadásának jelképe. „Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög-formája a Szentháromságra, illetve az emberi élet céljára, fölfelé (Istenre) irányulására utal, ágai a keresztet idézik. A karácsonyfa díszei ősi, egyetemes emberi, kultikus szimbólumok, melyek Jézus Krisztus megtestesülése és születése által megszentelve karácsony misztériumát közvetítik a hívő ember számára.” (Magyar Katolikus Lexikon)

– Mi a szaloncukor eredete, és hogyan került a karácsonyfára?

– A szaloncukor ősét a 14. században kezdték készíteni francia területeken. Tőlük német cukorműves mesterek tanulták el és terjesztették tovább. Akkoriban a cukor még csak a felső társadalmi rétegek számára volt megfizethető. Magyarországra a 19. század elején ért el, német betelepülők közvetítésével. Jellegzetes csomagolása – a rojtozott szélű fehér selyempapír és a színes csillogó sztaniolpapír párosítása – is korán kialakult. Magyarországon kezdetben kézzel készítették mind a cukrot, mind a csomagolást. Az első fondant készítő gépek a 19. század végén jelentek meg.
Az ünnephez kötődése gyorsan végbement, hiszen ebben a korban nem volt mindennapos az édesség fogyasztása. A paraszti rétegben egészen késői a cukrászati és édesipari termékek beépülése a szokásokba, a színes csillogó papírba gyümölcsöt, diót csomagoltak, azzal díszítették a karácsonyi zöldágat. Később házilag készítették és formázták a főzött cukormasszát.
A szaloncukor egyértelműen a karácsonyhoz kötődő édesség. Egyéb szimbolikus tartalma nem alakult ki, de az ünnepet és annak meghitt, örömteli hangulatát jelképezi.

– Létezik máshol is kifejezetten karácsonyfadísz funkcióban a szaloncukor?

– Úgy tudom, Magyarországon kívül Szlovákiában és Romániában terjedt el karácsonyfadíszként.

– Bár ahány ház, annyi szokás, de az biztos, hogy a halászlé tradicionális karácsonyi ételünk. De miért, hogyan vált azzá?

– A hal fogyasztása karácsonykor viszonylag új keletű. A halászat joga sokáig nemesi és egyházi előjog volt. A halételek a főúri asztalokon voltak jellemzőek. Később, a folyószabályozások után juthattak több halhoz a parasztok, de jellemzően nem karácsonykor ették. A halászlé karácsonyi ételként való elterjedése egyrészt a böjti szabályozások változásának eredménye, másrészt a polgári konyhák hatásának tudható be.

– Lett, van szimbolikája is a halnak?

– A hal a néphagyományban a bőség és a gazdagság szimbóluma, a pikkelyek és a pénz analógiája miatt. A szerencse és a fejlődés, haladás jelképe is, aminek az úszó mozgás gyorsasága és lendülete lehet az alapja. A liturgikus értelmezések közül a néphagyományban talán a hal Krisztus szimbólumként való megjelenése a legismertebb.

– Klasszikusan diós vagy mákos a bejgli, és nem hiányozhat a magyar karácsonyi asztalról. De hogy került oda és miért pont ez a sütemény?

– Jó eltarthatósága miatt a mák és a dió hagyományosan téli eledel. Mindkettőhöz egészséget és bőséget hozó szerep kapcsolódik. Az apró szemű mák termékenységet és gazdagságot hoz, a dió pedig védelmező, betegségtől és rontásoktól óvó hatású.
Magyarországon a mákos és a diós kalács mellett, a 19. század második felében, osztrák közvetítéssel terjedt el a sziléziai területekről származó bejgli.

– Az ajándékozás is összeforrt a karácsonnyal. De miért kötődik ehhez az ünnephez?

– Az ajándékozás már az ókori téli napfordulós szokások közt is jelen volt, formái, időpontja és jelentése sok változatban létezett az évszázadok során: az isteneknek szóló áldozati ajándék, a szegények megajándékozása, a gyermekek ajándékozása…
A keresztény hagyományok szerint a karácsonyi ajándék a napkeleti bölcsek Jézusnak vitt ajándékait szimbolizálja.