Múltidéző: Hol van már a tavalyi hó?

Öröm nézni a mai gyerekeket, amikor kiszabadulnak a négy fal közül, elfelejtik a modern kütyüket, és izgatottan, várakozással telve indulnak korcsolyázni. Idén is készült jégpálya a Csengey központ parkolójában, ahol barátokkal, a kisebbek szülőkkel és nagyszülőkkel karcolják a jeget, ki kezdőként, ki tudását csiszolandó.

Én, immár nagyszülői státuszban, néha aggódva figyelem a gyors tanulási folyamatot, ahogy kis unokáim – Milla és Benedek – egyre simábban, kevesebb dupla Lutz-cal siklanak a jégen. A jelen büszke szereplőjeként ilyenkor kicsit elnosztalgiázik az ember ott, a palánkon kívül a szitáló ködös időben. Mi, a barátokkal a nyolcvanas évek közepén – már gimisként – tanultunk meg korcsolyázni az akkoriban átadott KRESZ-park bitumenes pályáján, a Duna-holtágon, vagy a biritói tavak csontra fagyott felszínén. A tél közeledtével izgatottan lestük a hőmérő higanyszálát, hogy mikor köszönt be a téli sportok időszaka. Igen, sportok, mert a korizás mellett óriási szánkócsatákat vívtunk, vagy éppen a Prelátusban építettünk mini sísáncot, ahogy leesett az első hó. Valahogy mindig megtaláltuk egymást, pedig nem volt mobil, igaz vonalasa (telefon) már volt néhány családnak. Emlékszem, ahogy mínuszba fordult, már lenájlonozták a pályát a kresziben, és homoksánccal rögzítették, majd jöhetett a napi jéghízlalás és birtokbavétel. E sorok írója itt tanulta meg az alapokat: stabil haladás, koszorúzás előre, hátra, gyors indulás és megállás. Ja, és a cipő! Ez édesapám levetett, két számmal nagyobb hokikorcsolyája volt, amit több zokni segítségével tudtam üzemképes állapotba varázsolni. És ahogy leesett az első hó (minimum november végén), előkerültek a fa- és vasszánkók, jöhetett a nagy rivalizálás a városrészek között. Mivel én Kishegyi úti gyerek voltam, még általános iskolásként vendégversenyző lehettem az Öreghegyen, ahol a barátaim nagy része (Janek, Miki, Endre, Bandi) lakott. Legnagyobb közös ellenségünk a sószóró autó volt, de amint elhagyta a helyszínt, mi friss hóval javítottuk a hibákat, és folytatódott a küzdelem a legügyesebb és leggyorsabb címért a Munkácsy tetejétől a Könyök utca aljáig. Sportnak sem volt utolsó, hiszen felfelé sietve húztuk a ródlikat, hogy minél több csúszás férjen a szülők által engedélyezett időkeretbe. Még folytatnám a nosztalgiázást, de a hangos sikítás, nevetés visszaránt a jelenbe: mégis van dupla Lutz, de ebből lehet a tripla Axel. Jég van, csak a hó hiányzik. Nekem.

Dallos Tibor

Idén a tavalyinál nagyobb, 16×35 méteres, 560 négyzetméteres mobil jégpálya működik a Csengey Dénes Kulturális Központ melletti parkolóban, ahova 2026. január 18-ig várják a lakosságot.

Nyitva tartás:
hétfő – csütörtök: 10:00-20:00
péntek – szombat: 10:00-21:00
vasárnap: 10:00-20:00

Az üzemeltető tájékoztatása szerint az év utolsó napján a jégpálya meghosszabbított nyitvatartással 23.00 óráig látogatható. 

Jegyárak (egyszeri belépés, korlátlan időtartamra):

– hároméves kor alatt ingyenes
– gyermek belépőjegy (3-18 év között) 1.000 forint
– felnőtt belépőjegy 1.500 forint
– korcsolyabérlés 1.200 forint