Mérföldkő előtt a Paks II. beruházás – Jákli Gergely a projekt kihívásairól, céljairól

Mozgalmas volt a Paks II. projekt éve, szankciómentessé vált a beruházás, zajlik a vasbetonszerelés az ötös blokki munkagödörben, ami után jövő februárban megtörténik az első beton öntése. Ezzel hivatalosan is megkezdődik majd a két új atomerőművi blokk építése. Jákli Gergelyt, a Paks II. Zrt. elnök-vezérigazgatóját kérdezte a 2025-ös esztendőről a Paksi Hírnök.

– Egy atomerőmű építése olyan, mint a hosszútávfutás – olvashattuk korábban a Paks II. társasági magazinja, az Atomszféra hasábjain. A híreket hallva azonban úgy tűnik, az akadályfutástól sem áll távol. Ebben az évben sikerült-e legyűrni a kitűzött távot?
– Mára elhárult minden, a Paks II. projekt megvalósítását hátráltató körülmény. Mentességünk van az uniós és az amerikai szankciók alól is. Ez óriási eredmény. Az építkezés ütemezett előrehaladása immár csak a fővállalkozó műszaki és pénzügyi kapacitásaitól függ. Egyre látványosabb a munkánk eredménye a területen is. A Facebook-oldalunkon rendszeresen közzétett fotók és videók révén erről bárki meggyőződhet.

– Hogyan, miből lehet erőt meríteni egy ilyen, sok külső tényező által befolyásolt, hosszú távú projekt megvalósításához?
– Ez a projekt sohasem lesz könnyű, mindig lesznek előre nem látott akadályok, nehézségek. Ez a napi rutin része, az angol úgy mondaná, business as usual. De minden feladat megoldható, minden akadály elhárítható. Ehhez szükség van csapatra, kompetenciára és a megoldást támogató folyamatokra. A nehézségek leküzdésében az elmúlt években komoly tapasztalatokra tettünk szert, ezek jól fognak jönni a jövőben is. Ma már a szervezet rendkívül hatékony a problémamegoldásban, mondhatni rutinszerűen.

– Hogyan lehet a benne részt vevők lelkesedését fenntartani?
– A munkatársaim tisztában vannak azzal, hogy az atomerőmű-építés nem hoz mindennap látványos eredményt, de motivációt ad minden egyes megszerzett engedély, minden egyes újabb mérföldkő, minden legyűrt akadály. Hadd hívjam segítségül a honlapunkon bárki számára elérhető mipakskettesek sorozatot, ahol kollégáinkat, illetve az ő projektről alkotott véleményüket ismerhetik meg. „Ehhez a munkához megszállottság kell; megtiszteltetés, hogy itt dolgozhatok; presztízst jelent, hogy atomerőmű-építésen dolgozunk; a munkánk rengeteg ember mindennapi életére pozitív hatást gyakorló végeredmény felé vezet, ez motivációt jelent.” És még hosszan sorolhatnám.

– Maradva a sportos hasonlatnál: hogy éli meg, amikor az ellenfél szurkolótábora aktívabbnak, hangosabbnak tűnik?
– Mi a célunkra koncentrálva megyünk előre. Két új blokkot fogunk a hálózatra kapcsolni a 2030-as évek elején. Ezért dolgozunk. A legfrissebb felmérésünk szerint immár a harmadik évben 65 százalék feletti a támogatottságunk. Ez azért elég komoly szurkolótábor a mi oldalunkon.

– Hogy tűri a projekt kapcsán megfogalmazott kritikát?
– A mi feladatunk, hogy a kor mai műszaki követelményeinek megfelelő színvonalú, biztonságosan üzemeltethető atomerőművet építsünk. A munkánk során elengedhetetlen a transzparencia, hogy a közvélemény is megértse, hogy a Paks II. csapata tudása legjavát teszi a projekthez mindennap. Számomra ez a társadalmi bizalom a legfontosabb, és aki eljön hozzánk, még ha kritikus gondolatokkal is érkezik, azzal távozik, hogy a projekt a legjobb szakmai kezekben van.

– Az idei évben mi volt a legnagyobb kihívás?
– A tavaly év végén megjelent amerikai szankciók a társaság munkavállalóiban is vegyesen csapódtak le. Voltak, akik csak egy újabb megoldandó feladatot láttak benne, de voltak, akik ennél jóval negatívabban vélekedtek. Számomra a legnagyobb kihívás az volt, hogy kollégáim megértsék és elfogadják, hogy a projekt sikere rajtunk, munkavállalókon múlik. Nem várhatunk a kedvező körülmények kialakulására, a mi feladatunk, hogy technikai mérföldkőről technikai mérföldkőre haladjunk előre. El kellett hinnünk, hogy együtt semmi sem lehetetlen. Azt gondolom, hogy az év végére az eredményeink egyértelműen igazolnak minket.

– Mi volt a legnagyobb kudarc és a legnagyobb siker 2025-ben?
– Ez egy maratonfutás, a felmerülő akadályokat tiszta fejjel mindig meg lehet oldani. Kudarc az lenne, ha fel kellene adni a versenyt, de ilyen helyzet nem volt, és elnézve a projekt társadalmi támogatottságát, azt gondolom, hogy nem is valószínű, hogy lesz. A legnagyobb siker a munkaterület jelenlegi látványa. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a napi munkánknak egyetlen célja van, hogy az építkezési terület folyamatosan fejlődjön, így számomra az a legnagyobb siker, amikor látom annak változását.

– Hozzávetőleg három éve lépett be az atomerőművesek táborába. Belülről másképp látja-e ezt a világot? Érte meglepetés?
– Az erőművek világa eddig sem volt idegen tőlem, de tény, hogy intenzív három éven vagyunk túl. Meglepetésekből nem volt hiány, de ha igyekszünk felkészülni a lehetséges forgatókönyvekre, akkor ezek száma drasztikusan csökkenthető. Ezt bizonyítja az is, hogy a kitartó munka eredményeként az érintetlen 5. blokki építési területből talajszilárdított, első beton öntésére alkalmas munkagödör lett.

– Nagy a várakozás az első betonöntés miatt, de ez az építkezés még hozzávetőleg egy évtizedig tart, sok-sok mérföldkő van még előttünk. Ön melyik pillanatot, mozzanatot várja a leginkább?
– Mindig a soron következő mérföldkövet, hiszen arra lehet építeni a további előrelépést. De természetesen a kereskedelmi üzem kezdete a legnagyobb pillanat egy ilyen projekt életében.

– Atomerőművet építeni unikális dolog. Legalább hatvan évig fogja szolgálni a fogyasztókat. Ez Paks jövőjének záloga. Milyen érzés egy ilyen projektben szerepet vállalni, irányítani?
– Hatalmas felelősség és megtiszteltetés, közben minden eredmény óriási energiatöltetet és inspirációt jelent nekem is és az egész csapatnak. Sikerre vagyunk ítélve, mert Paks II.-re szükség van. Ezt tudjuk, és egy pillanatra se feledjük el!