Bach Ferencnét köszöntötték születésnapja alkalmából

Bach Ferencné Muszi Rozáliát köszöntötték 90. életévének betöltése alkalmából az önkormányzat nevében Heringes Anita polgármester (PDF) és Molnár József, a körzet önkormányzati képviselője (PDF).

Bach Ferencné, Rózsi néni Pakson született 1936. január 19-én. A Síksor 2. szám alatt laktak, így szinte a Dunán nőtt fel. Négyen voltak testvérek. Édesapja a háború előtt hajós volt, majd cipészként dolgozott, otthon volt a műhelye, Pakson talán csak neki volt akkor bőrvarrógépe. Édesanyja háztartásbeli volt. Rózsi néni az általános iskolát az egykori polgári fiúiskola épületében végezte el. Dolgozott a Paksi Konzervgyárban, elvégzett egy gyors- és gépíró szakiskolát, majd Dunaújvárosba ment dolgozni. Az 5. számú Épületelemgyárban a nagy volumenű sztálinvárosi lakásépítések idején födémelemeket, födémgerendákat gyártottak az építőipar számára. Négy évig dolgozott Dunaújvárosban, ez idő alatt ismerte meg a szintén paksi, ott dolgozó Bach Ferencet, akivel 1955-ben összeházasodtak. 1957-ben, Ferenc fiúk születése után hazaköltöztek Paksra, a Síksori szülői házba. Rózsi néni a tutyigyárban helyezkedett el, ami egykor a Duna Hotel és a városháza közti területen állt, az üzem később bonyhádi felügyelet alatt, a Kövendi Sándor Cipész Ktsz. 18. számú fiókjaként a Kossuth Lajos utcába került. Ebben az üzemben Rózsi néni a talpnyomógépnél dolgozott. 1965-ben megszületett Edit lányuk, majd 1970-ben második fiuk, Sándor. 1980-ban a Táncsics utcai társasházépítések okán a család Síksori házát a tanács kisajátította, azután költöztek a Kalap utcába. Férje a VOLÁN-telepen dolgozott, volt sóderkiadó és forgalomirányító is. Sajnos korán szívbeteg lett, 1990 decemberében 54 évesen hunyt el. Rózsi néni 1991-ben ment nyugdíjba a cipész Ktsz-től, ami után Biritón még egy-másfél évig dolgozott az iskola menzáján. Három lány és két fiú unokája van, és egy fiú dédunokája. Nyugdíjas éveiben gondozta a ház melletti kis konyhakertet, szeret olvasni, tévézni. Lassan egy éve, hogy Edit lányához költözött, de napközben gyakran hazajár a Kalap utcai házba, ahová az emlékei kötik. A hosszú élet titka szerinte a munkában, a dolgos életben keresendő, és a gyermekei, unokái szeretete is élteti.