Jó napot, mi újság? – Volf József
Volf József neve egybeforrt a paksi és a dunakömlődi halászcsárdákkal immár negyed évszázada. Januártól azonban már nem ő a „főnök úr”, ugyanis nyugállományba vonult. Nyolc munkatársának adta át a stafétabotot.
A Volf család felmenői az 1700-as években telepedtek le Pakson, József is itt nőtt fel. Továbbtanulni ment csak Szekszárdra, majd Pécsre, műszaki területen képezte magát, meg sem fordult a fejében a vendéglátóipar. Négy társával együtt sikeres villanyszerelőként dolgozott, például a Paksi Konzervgyár teljes villamos felújítását is ők végezték az 1980-as években.
Az „átcsúszás” – ahogy Volf József fogalmaz – a feleségének köszönhetően következett be.
A rendszerváltás idején adódott Margit számára a lehetőség, hogy egy ABC áruházat béreljen és a GYES után ott dolgozzon. József segített neki az indulásban, az adminisztrációban, az árubeszerzésekben, aztán ott ragadt, részben kényszerpályaként, mert a rendszerváltáskor az építőipar átalakult, és nem kívánt már a részese lenni. Később fagylaltozót, majd a városházán büfét üzemeltettek. Dolgoztak az 1992-es paksi szépségversenyen és a tavaszi fesztiválon. – Ez volt az igazi nagy kihívás, igazából ezeken a rendezvényeken edződtem meg vendéglátósként – idézte fel Volf József, és azt is, hogy később lakodalmakat bonyolítottak le. – Az első dr. Krasznai Iván, az akkori főügyész fiáé volt, és olyan jól sikerült, hogy már a helyszínen két megrendelést kaptunk. Évente akár 15 lakodalmat is levezényeltünk, pedig akkor még halászcsárda sem volt – idézte fel. Negyed évszázaddal ezelőtt vette át a korábbi bérlőtől az akkor rendkívül rossz állapotú dunakömlődi csárda üzemeltetését. Teljes belső felújítással kezdte a munkát. – Nagy költsége volt ennek, fogtam is a fejem, hogy megtérül-e ez valaha, de lassan beindult a gépezet, visszajöttek a régi vendégek. A halászlé finom volt. Ennek apropóján a halászati szövetkezet felkért, hogy vegyem át a Paksi Halászcsárda üzemeltetését is. Én pedig úgy voltam vele, hogy megteremtem magamnak a konkurenciát – mondta. Ezt az épületet is felújította, és a paksi csárda szépen fejlődött a dunakömlődi mellett, de túl nem szárnyalta azt. Az M6-os autópálya 2010-es átadása jelentősen visszavetette a forgalmat, ám később visszajöttek a vendégek, úgy gondolták, érdemes letérniük Paksnál a sztrádáról. – Országszerte híressé váltak ezek a csárdák, számos politikus, vállalkozó, művész, sportoló is megfordult itt. Mádl Ferenc, Garas Dezső – aki egy szép memoárt írt a vendégkönyvbe – rendszeresen fogyasztotta a paksi halászlét. Számtalan tévéstáb forgatott a csárda munkatársaival, megesett, hogy élő adásban, egy stúdióban kellett főzniük – tekintett vissza a múltba József, aki – mint kiderült – semmit nem bízott a véletlenre: kutatott a legjobb alapanyag, halminőség után. Így lett a paprika fajszi, a halak pedig az akasztói horgásztóból érkeznek évtizedek óta. A jó halászlé titka Volf József szerint a megfelelő mennyiség és minőség.
Mottója, hogy a paksi halászlé híres legyen és ne hírhedt.
Ebben a szellemben dolgozott munkatársaival egészen 2025. december 31-ig. Akkor lejárt a bérleti szerződése, és a halászati szövetkezet kifejezett kérése ellenére, eleget téve családja könyörgésének úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg. – Az életem nagy részét a csárdákban töltöttem. Sokszor volt úgy, hogy még a családi ünnepi asztaltól is fel kellett állnom, mert dolog volt. Most már a családommal szeretnék több időt eltölteni – indokolt.
Az éttermeket nyolc munkatársa üzemelteti tovább, akiknek minden segítséget megad, legyen az anyagi vagy szakmai.
Így a csárda nem zárt be, változás pedig csupán annyi van, hogy az eddig is veszteséges ételkiszállítás megszűnik, ám továbbra is főznek az időseknek, akik kedvező áron juthatnak a napi menühöz. Volf Józsefet nemcsak vendégei és munkatársai becsülik, hanem a szakma is elismeri. A Paksi Iparos Kör alelnöke, megkapta a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének Országos Év Vállalkozója Díját. A család pedig, akik meggyőzték, hogy mellettük legyen inkább: felesége, Margit, jogász fiuk, József, aki Budapesten él, lányuk, Anita, aki a paksi atomerőműben közbeszerzéssel foglalkozik, valamint négy unokájuk. A paksi kicsik mindennapos vendégek a „mama- és papahotelben”, a budapestiekhez pedig gyakran, akár meglepetésszerűen is elutaznak a nagyszülők. Évente kétszer közösen mennek síelni és nyaralni. Volf József a zökkenőmentes átadás-átvétel érdekében még naponta bejár a csárdába. Úgy tervezi, hogy később sem hanyagolja majd el a látogatásokat, időnként betér kedvencére, egy jóféle kecsegepörköltre.