Jó napot, mi újság? – Kákainé Sebestyén Judit
Kákainé Sebestyén Judit egész eddigi életét végigkísérte a zene: tanít, iskolai kórust vezet és énekel a Paks Városi Vegyes Karban. A kórus újonnan alapított elismerését, az Év kórustagja címet ő kapta 2025-ben.
Kákainé Sebestyén Judit Dunaszentgyörgyön született, ott járt általános iskolába. Mint mondja, olyan kivételes helyzetben volt, hogy édesapja, Sebestyén István megyeszerte ismert szakfelügyelő, karnagy tanította neki az éneket és a történelmet.
– Édesapám a nővéremmel együtt mindig elvitt az iskolai énekkar és a férfikórus fellépéseire, így szívtam magamba a kóruséneklés hangulatát. Ifivezetőként a sóstói táborokba kísértem el aput, ahol szinte csüngtek rajtam a gyerekek. Akkor már tudtam, velük kell foglalkoznom.
A Vak Bottyán Gimnázium után egyenes út vezetett a pécsi tanárképző főiskolára, ahol ének-zene–népművelés szakon szereztem diplomát
– idézte fel Judit, aki az akkori négyes számú általános iskolában helyezkedett el harmincnyolc évvel ezelőtt, és azóta is ott tanít, csak az intézmény neve már Paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola.
– Megalakítottam az iskolában a gyermekkórust, amely a kezdeti kis létszámról idővel ötven főre duzzadt. Fesztiválokon, versenyeken szerepeltünk; 38 év alatt egyszer kaptunk ezüst minősítést, a többi mind arany volt. Ennek ellenére azt vallom, hogy a kórusfesztiválok lényege nem a díjazás, hanem az kell, legyen, hogy megmutassuk, hogyan tudunk énekelni, és hogy örüljünk egymásnak. A Napsugár kórus jelenleg 38 tagú, városi rendezvények résztvevője, rendszeres fellépővendég a Paksi Életfa Idősek Otthonában – összegzett, hozzátéve, hogy a közösségi élmény és a sikerek ellenére egyre nehezebb bevonni a gyerekeket az énekkari munkába.
– Minden karnagy évente újrakezdi a szervezést, hiszen a nyolcadikos kórustagok más iskolában tanulnak tovább. Ekkor történik a negyedikesek meghallgatása, majd „becsalogatása”. Később rájönnek, hogy bár jó énekelni, együtt lenni, a kórustagság kevesebb szabadidővel, sok gyakorlással is jár. Az igazi tragédia számomra az, ha a szülő is partner abban, hogy a gyermek abbahagyja az éneklést, ha már nincs kedve járni a kórusba.
Sajnos kevesen hiszik el Kodály Zoltán szavait: „a zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható” – mondta Judit.
Szerinte ma nemcsak a kóruséneklés, hanem az énektanítás is veszélyben van. Sajnos nem terem minden bokorban egy Klenk Réka, akinek szívügye a népzene, a kóruskultúra életben tartása. Szintén Kodály Zoltántól származik az a hitvallás, hogy „aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon”.
Kákainé Sebestyén Judit az édesapja gyermekkara után a gimnázium, majd a főiskola kórusában énekelt, a városi vegyeskarban 1987 óta erősíti a szoprán szólamot. Cseke Gábor karnagy a távozásakor felkérte Juditot, vegye át a helyét, de ő a családját előtérbe helyezve nem vállalta. Azonban nem is olyan régen lehetősége adódott a karvezetésre. Úgy alakult ugyanis, hogy a decemberi, viski templom mennyezetének felújításáért szervezett jótékonysági koncerten Babenyecz László karnagy hirtelen jött rosszulléte miatt be kellett ugrania helyette. – Ott ült 450 ember a Csengey nézőterén. Meg kellett oldanunk a helyzetet úgy, hogy a közönség ne vegye észre, hogy baj van. Mivel Laci kiválóan megtanította a darabokat, és tudtam, hogyan szeretné ezeket hallani, szinte az ő keze voltam – engedett bepillantást a kulisszák mögé.
Babenyecz László még a decemberi beugrót megelőzően Az év kórustagja címmel jutalmazta Kákainé Sebestyén Juditot, akinek munkásságát 2024-ben Gyermekeinkért kitüntetéssel ismerte el Paks városa. Judit a városi elismerés átadásakor iskolai elfoglaltság miatt külföldön tartózkodott, így a kitüntetést nővére, Sebestyén Katalin, a Pro Artis AMI nyugalmazott tanára vette át. Juditnak azóta is fájó pont, hogy nem tudott jelen lenni az ünnepségen.
Kákainé Sebestyén Judit továbbadta lányainak, Emesének és Kingának a zene szeretetét, és már unokái is viszik tovább. A hatéves Villő furulyázik, a négyéves Regő is szereti a zenét, a kétéves Petra pedig már tökéletes ritmusban pötyög a zongorán nagymamájával. Judit azt mondja, hogy másfél év múlva nyugdíjba megy, most úgy érzi, hogy mivel elfáradt, nem vágyik majd vissza tanítani. Unatkozni azonban nem fog, hiszen a családban bőven akad tenni-, segíteni való.