Pakson találtak otthonra
Hét éve már, hogy az eredetileg dunaföldvári dr. Sztanu Krisztina Pakson dolgozik háziorvosként. Férjével, Lendvai Lászlóval minden szempontot mérlegelve döntöttek úgy, hogy itt folytatják közös életüket. Hagyományos értékrend szerint élnek, egymást jól kiegészítve, kölcsönösen támogatva, és ahogyan Krisztina kiemeli: tudatosan.
Férje és fiuk, Péter társaságában ülünk le beszélgetni dr. Sztanu Krisztinával. Petit már ismeretlenül a szívembe zártam miután megtudtam, hogy a Paksi Hírnök frissen megjelent számát mindig magához veszi az iskolából hazafelé menet. Édesanyja szeret tisztában lenni azzal, hogy mi történik ott, ahol él, érdekli a közélet, a kultúra is, szívesen olvassa a helyi híreket.
– Nem volt orvos a családban, de már egészen kiskoromban elhatároztam, hogy az leszek – reagál a pályaválasztása okait firtató kérdésre.
Mint elmeséli, édesapja és anyai nagyanyja is cukorbeteg volt, és akkoriban még az volt a protokoll, hogy rendszeresen be kellett feküdniük egy hétre vércukor-beállításra. A kórház olyan volt, akár egy börtön: a rácsos kapu egyik oldalán a betegek csíkos pizsamában, kívül a hozzátartozók vártak bebocsátásra. – Előfordult, hogy apukám becsempészett, és egyszer a nővér, máskor a biztonsági őr teremtett le minket. Akkor eldöntöttem, hogy én ide bekerülök és bennfentes leszek – meséli. Semmi nem tántorította el az elhatározásától, érettségi után a Pécsi Tudományegyetem következett. Az immunológiai klinikán végzett tudományos diákköri munka keretében éveken keresztül kérdőíves felmérést végzett. Utolsó éves volt, amikor felismerte, hogy ebben számára az volt a legvonzóbb, hogy újra és újra találkozott a betegekkel. Ugyanezt a hangulatot a háziorvostan gyakorlaton találta meg, így dőlt el, hogy háziorvos lesz. Lacival, aki akkor már elvégezte a közgazdasági egyetemet, és pénzügyi tanácsadóként, brókerként dolgozott, még egyetemistaként találkozott. Az eljegyzést a diplomaosztóval együtt tartották. Mint megjegyzik, konzervatív szemléletűek, betartották a karrier és családalapítás során is a „sorrendet”. Krisztina ennek megfelelően elhelyezkedett egy háziorvos kolléga praxisában, és az ő távollétében vitte a mecseknádasdi körzetet, amelyhez Ófalu és Óbánya is tartozik. Amikor kellő tapasztalatra tett szert, és anyagilag is megalapozott volt ez a lépés, úgy döntöttek, hogy eljött az ideje saját praxist keresni. Addigra már háromfősre bővült a család. A gyermekvállalást tudatosan tervezték így, a tapasztalat ugyanis az, hogy ma már egyre nehezebb helyettest találni, ha egy saját praxissal rendelkező orvosnő szülési szabadságra megy. Krisztina szívesen kipróbálta volna magát külföldön is, Laci viszont nem. Paksra azonban szívesen követte. – Pécsett, ahol abszolút a belvárosban laktunk, nagyobb a nyüzsgés, de állandó a zaj is.
Itt viszont olyan érzés volt, mintha mini Németországba jöttünk volna: csend, rend, tisztaság – foglalja össze Laci. – Kisgyerekes családnak való ez a város – erősíti meg Krisztina is,
hozzáfűzve, hogy Peti már paksi, hiszen ötéves volt csupán, amikor ideköltöztek. Mindannyiuknak újdonság volt, hogy viszonylag sok orosz él a városban. Az óvodában is voltak, és egy ideig Peti számára az ismeretlen egyet jelentett azzal, hogy orosz, ezért amikor egy utazás során összebarátkozott egy kislánnyal, oroszul mutatkozott be neki. Ma viszont már lassan 13 éves lesz, a Balogh Antal katolikus iskolába jár, és mellette Szekszárdra, az MCC Fiatal Tehetség Programban is részt vesz, amitől azt remélik, hogy könnyebben megállja majd a helyét, és életrevalóbb lesz. Hogy ettől vagy sem, Peti már most is az, és néha egy-egy közbevetéssel a humorát is megcsillogtatja. Míg a tehetségprogramot inkább Krisztina szorgalmazta, addig Laci a sport fontosságát emeli ki. A két dolog jól kiegészíti egymást, akárcsak ők. Klasszikus családmodellben élnek, ahol ugyanolyan alapvetés a közös kassza, mint a közös döntések. Látszólag a munkájuk eltér, de sok közös van benne: mindketten vállalkozók, visszatérő „ügyfeleik” vannak, és komplex „problémakörrel” foglalkoznak, a különbség az, hogy Laci pénzügyi, Krisztina pedig egészségmenedzsmentet végez. Egyszerűbb volna, ha csak a páciensekkel kellene foglalkozni, de egy vállalkozó családorvos korántsem csak gyógyít: mellette gazdasági, jogi ismeretekre, kommunikációs készségre is szüksége van. És jó időgazdálkodásra, mert meg kell találni az egyensúlyt a munka és a család között, és persze regenerálódásra is szükség van. Krisztina ezt főként a sportban találja meg, de a kultúra is érdekli, lehetőség szerint Paks összes kulturális programján részt vesz. Férje még hozzáteszi, a város azon túl, hogy kifejezetten gyermekbarát, sok kikapcsolódási lehetőséget is kínál, itt aki keres ilyet, talál.