Pakson találtak otthonra

Tizenkét év alatt tizenhatszor költözött Sidló Tibor és felesége, Nóri. Éltek egyebek között Új-Zélandon, ahova legtöbbünk egy életen át csupán vágyakozik. Otthonra azonban Pakson leltek, ahol kilenc évvel ezelőtt telepedtek le. Életük a szó legnemesebb értelmében gyermekközpontú.

A Sidló család ASE sporttelep szomszédságában lévő otthona a reklámfilmek nagycsaládos miliőjét idézi. No, nem a gyerekzsivajtól hangos káoszt, hanem az idilli képet, amiről azt hisszük, hogy ez legfeljebb pillanatokig tartható fenn. Mint kiderül ez nemcsak a fotósnak, újságírónak szóló átmeneti állapot; a rend életük biztos alapját jelenti. A család spánielje a teraszról követi nyomon a beszélgetést, miközben érkeznek a gyerekek. Mindhárman kedvesek, közvetlenek, közlékenyek. Joe, aki most felvételizett hatosztályos gimnáziumba, teniszezik és újabban pickleballozik is, a szobája falán sorakozó érmek tanúsága szerint igazán eredményesen. Kisebbik húga, Anett – miközben Micur cicának enni ad – vidáman újságolja, hogy a Mesevár óvoda Maci csoportjába jár, és zongorázni tanul. Ani második osztályos, és szeptembertől csellózik. Elárulja, hogy kipróbálta a dzsúdót is, de az nem igazán tetszett neki, mert kemény sport.

– Mindhárman máshol születtek, Joe Új-Zélandon, Ani Budapesten, Anett Mohácson – árulja el a családfő. Tibor a Paks II. Zrt. Építészeti Osztályának geotechnika szakterület-vezetője, hidrogeológus és geotechnikus mérnöki diplomáját a Miskolci Egyetemen szerezte 2005-ben, majd ugyanitt elvégezte a geotermikus szakmérnök képzést is. 2011-ben elvállalt egy állást Új-Zélandon, ott tartották esküvőjüket Nórával, aki Budapesten nőtt fel, és művész-tanár, iparművész. Tibor dolgozott Ausztráliában, Indonéziában, később már egy angliai cég kötelékében Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Oroszországban, Burkina Fasóban, illetve Szaúd-Arábiában is. Míg Új-Zélandon gyönyörű környezetben, befogadó közösségben éltek, addig Angliában egészen más volt a helyzet, ezért meghozták a döntést: Magyarországon fognak élni. Tizenkét év alatt tizenhatszor költöztek, mígnem megérkeztek Paksra, ahol Tibor biztos állásra talált.

– Paks a család szempontjából tökéletes, biztonságban érezzük itt magunkat

– reagál Nóra a kérdésre, hogy a kalandorélet után milyen gyökeret verni. – Abszolút így terveztük, hogy nagy családunk lesz. Az anyaságban én kiteljesedtem, imádtam itthon, de már eljött az ideje, hogy dolgozzak – mondja. Élete tízéves korától a képzőművészetről szólt, sokat tanult, de a jövőjét nem ebben képzeli el. – Nagyon élvezem, hogy tudtam a gyerekeknek segíteni, tudtam őket fejleszteni rajzból, abszolút kibontakoztam ebben anyaként – fogalmaz, de mint elárulja, kicsi gyerekek között, óvodában szeretne dolgozni, ezért szerzett pedagógus asszisztens végzettséget. Nem kis logisztikai bravúr kellett ahhoz, hogy részt tudjon venni a képzésen, vizsgán, de a szervezettség, pontos napirend szerintük egyébként is alap ott, ahol három gyermeket nevelnek. Különösen, ha abban a szellemben teszik, ahogyan ők: teljes odaadással támogatják gyermekeiket abban, amit ők is szívesen csinálnak. Ez az oka annak is, hogy újabban minden hétvégéjük a teniszről szól. Joe ugyanis két versenysorozatban is érdekelt, amelyek Budapesten zajlanak. – Erős a mezőny, de Joe ügyes. Én is örömöm lelem ebben, és büszke vagyok rá – mondja az édesapa, aki szerint a személyiségfejlődést, az életre nevelést jól szolgálja a sport, megtanít küzdeni. A versenyekre megy az egész család, ilyenkor programokat is szerveznek a fővárosban.

A hétköznapokra visszatérve Nóri lelkesen beszél arról, hogy Joe-t teniszre kíséri, és ő is be szokott állni pickleballozni, Ani zeneóráin is részt vesz, mert az iskola pedagógiaszemlélete alapján a szülőket is bevonják, amivel maximálisan egyetért. – Nagyon sok pluszt kapok én is, különösen azért, mert az én életemből kimaradt a sport és a zene – mondja. – Ani korán kezdte az iskolát. Úgy gondoltuk, hogy jót tenne neki a zene. Ez beigazolódott, már kitűnő tanuló – fűzi hozzá. Nem cáfolják a felvetést, miszerint náluk tényleg minden a gyerekek körül forog.

Biztosítani szeretnénk nekik a megfelelő hátteret, mintát szeretnénk adni arról, hogy milyen egy boldog család

– magyarázza Tibor, hozzátéve, kettejük kapcsolata nagyon erős. – 2007 óta vagyunk együtt, mindig mindent ketten oldottunk meg. Ami másnak probléma, azt lehet, mi észre sem vesszük. A jég hátán is megélünk – szögezi le.

Felesége hozzáteszi, törekszenek arra, hogy meglegyen a megszokott napirend. És fontos a rendezett környezet is. – Én a rendben nyugszom meg, a napi rutin a mi kapaszkodónk – fogalmaz. Elárulják, hogy nyáron nagy fába vágják a fejszéjüket, mert – még mielőtt Nóri munkába áll – hozzáfognak a régóta tervezett lakásfelújításhoz. De – mint egybehangzóan megjegyzik – nemcsak kényelmes otthont, hanem élményeket is szeretnének adni gyermekeiknek.