Szabó Benjamin: nincs olyan nap, amikor ne gondolnék az atomerőműre
Az erőműépítés olyan feladat volt, ami nem kímélte, nagyon sok munkát követelt, de olyan maradandót hagyott maga után, aminek okán
TovábbAz erőműépítés olyan feladat volt, ami nem kímélte, nagyon sok munkát követelt, de olyan maradandót hagyott maga után, aminek okán
TovábbAki ismeri Péger Józsefet, a paksi „életművészt”, az tudja róla, hogy könnyed és könnyelmű optimizmussal élő, a társadalmi normákkal nemigen
TovábbAz Atomerőmű Sportegyesület kyokushin karate szakcsoportjának edzőjéről, Krasznai Tamásról minden bizonnyal nem sokan gondolnák, hogy annak idején gyenge testalkata miatt
TovábbVajon mi köze Torontónak, a Szaharának és egy amerikai rendezőnőnek egy paksi operatőrhöz? A Women’s Eye elnevezésű torontói filmfesztiválon nemrégiben
TovábbA tölgy a hosszan tartó élet, az erő, a nemes lélek és bölcsesség hordozója, jelképe az ősök tiszteletének és a
TovábbVégzős gimnazista volt, amikor az atomerőmű építése először, még a 60-as évek végén elkezdődött. Ma tréfásan azt mondja, az erőművet
TovábbÉrzékeny az emberek problémái iránt, érdekli a politika, a város jelene és jövője. Bár nem itt született, nagyon szereti Paksot
TovábbA szobrászat nem könnyű, különleges műfaját választotta Gaál Tamás. Összeköt és ráolvaszt, vékonyít és vastagít, egyaránt hajlít és alakít követ
TovábbMár akkor bejáratos volt a Paksi Városi Múzeum épületébe Ring István, amikor az még polgári védelmi raktár volt. Abban az
TovábbTanítóként kezdte pályafutását Csapó Ágnes, az önkormányzat városmarketing-referense. Sokan ma is pedagógusként ismerik, ami hallatlanul jó érzés számára. – Még
Tovább