Mondjuk a magunkét – Bodzaforduló

Túl vagyunk egy katasztrofális hétvégén – már, ami a közlekedési viszonyokat illeti, s éppen az elején egy újabb próbatételnek. Bízom benne, hogy ez már nem lesz olyan kemény, mint az előző. Az szomorít el, hogy sokan még ezt az alkalmat is sárdobálásra használják ki, szidnak, hordanak mindenkit, aki él és mozog. Persze ez igaz pro is, kontra is. Eleinte még olvastam nyilatkozatokat, véleményeket, értékeléseket, aztán hallgattam a saját józan paraszti eszemre és felhagytam vele. A neten egyébként is sok a szemét – tisztelet a kivételnek –, a névtelenség mögé bújva mindenféle eszement dolgok látnak napvilágot.Summa summárum, nem vagyok hajlandó elolvasni az e témában közzétetteket. Szerencsére az alábbival valamiféle isteni megérzésnek köszönhetően kivételt tettem.

Az erdélyi Bodzafordulón már második hete folyamatosan  mínusz húsz fok alatti a hőmérséklet. Mikor a rádióriporter megkérdezte a polgármestert a helyzetről, ő ezt mondta:

– Fogas az idő, az igaz, de itt ilyen a tél. Áram van, víz van, a hivatalnak van annyi fája, hogy a szükségeseknek odaadhassuk.
– És hogy ilyen rendkívüli intézkedéseket terveznek? – firtatta a riporter. A polgármester nem is értette, hogy a riporter mire gondol, majd ezt mondta:

– Éccakára bégyühet a kutya…