Mondjuk a magunkét – A zsiráf

Barátom, P. régimódi szóhasználattal élve: jegyben jár egy lánnyal. Húsz éve. Ám mostanában a nő egyre gyakrabban emleget egy másik régimódi szót, a házasságot.

Nagy dilemma ez P. számára, mert eddig olyan jól elvolt. Hetente kétszer aludt nála, szerdán étterembe, szombaton moziba mentek, aztán megadták a testnek, ami a testé, és kész. Egyébként élték a saját életüket, külön.

P. hetente egyszer mosogat, havonta egyszer (se) takarít; büszkén hangoztatja, hogy átlátja a káoszt. Zoknik, gatyák ízlés és pillanatnyi hangulat szerint a padlón vagy a székkarfákon. Többszörösen hátrányos helyzetű, kiszáradt és megfagyott cserepes virágok az erkélyen. A fürdőkádban koszcsíkok, melyek a hajdani vízszinteket jelzik. S most mindezen változtatni lesz kénytelen. A meccsnézésnek álcázott sörözések és a hajnalig tartó netezések is veszélybe kerülhetnek. Mert az ő lakása a nagyobb, s a közös fészket ott raknák.

P. most szabályosan szenved. Azt mondja:

– Szép állat a zsiráf, de nem biztos, hogy otthonra is kéne egy…