Mondjuk a magunkét – Sampon

Csak egy picivel. De tényleg, csak egy icipicivel zsírosodik jobban a hajam, mint ezelőtt.

Az egész úgy kezdődött, hogy eleinte kéthetente mostam, aztán hetente, aztán négynaponta. Aztán elkezdtem nézni a tévét. De ott folyton a korpás hajúakat futtatták. Micsoda diszkrimináció! Mi, zsíros hajúak is alkotunk legalább akkora tábort! Na mindegy. Jártam az üzleteket, s mindenütt a korpásoknak szánt samponok sorakoztak a polcokon. Oké, bonyolult biokémiai folyamat lehet a zsírosodás, biztos azért bénáznak ennyit a feltalálók, vagy nem tudnak megegyezni a gyártókkal, vagy azok a kereskedőkkel… Bizonyára komoly (gazdaságpolitikai) okokra vezethető vissza, hogy itt áll több százezer potenciális vásárló, a termék meg sehol…

És egyszer csak megláttam azt, amiről már kezdtem elhinni, hogy nincs. Szappanok, fogkrémek és habfürdők társaságában várt rám az én drágaságom egy falusi shopban. Zöld kupakján megcsillant a napfény, fehér pocakján mosolyogtak a betűk. Hazavittem. Alig vártam a fejmosást. Használni kezdtem. Négynaponként. Aztán háromnaponként. Aztán…

Aztán még egyszer elolvastam, hogy mi van a flakonra írva. Zsíros hajra. Ennyi. Te jó ég! Én vagyok a hunyó! Ez egy szóval sem ígéri, hogy csökkenti a zsírosodást!