Az olvasó ír: Medvék, lepkék, szitakötők nyomában

Csapatépítő kiránduláson járt a Paksi Vak Bottyán Gimnázium tantestülete Horvátországban, Az útról Szeriné Hipszki Györgyi írt beszámolót.

Az évenkénti tantestületi kirándulások sorában az idei nyáron valóra válhatott régóta dédelgetett álmunk: a Plitvicei-tavak környékének bebarangolása. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. támogatásának köszönhetően július 4-6-ig tantestületünk tagjai – néhány családtaggal kiegészülve – Horvátországban tölthettek el néhány felejthetetlen napot.

Az utazás földrajzórával indult: nyugdíjas kolléganőnk lelkesen hozta felszínre rég elfeledett ismereteinket a Dinári-hegységről, majd a Plitvicei-tavak vízrajza, flórája és faunája került sorra. A helyszínen egy ötórás gyalogtúrán győződhettünk meg arról, hogy a türkiz víztükör hányféle árnyalatát képes megmutatni a látogatóknak, illetve azt is, hogy a lepkék és szitakötők különleges fajai sötétkék színekben pompáztak körülöttünk. A környéken honos medvékkel szerencsére nem találkoztunk: a parkoló tájékoztatójából derült ki, hogy előzetes félelmünk szereplői csak éjszaka merészkednek elő a természeti parkban.

A második napunk történelemórával indult: a Zrínyi – Frangepán-féle összeesküvés körülményeinek felelevenítésével hangolt bennünket igazgatóhelyettesünk a kastélylátogatásra. Kraljevica városközpontjában sajnálattal fogadtuk a Frangepán-kastély romos, elhanyagolt állapotát, illetve azt is, hogy a Zrínyiek kastélyának falmaradványai alig felismerhetőek: azokat beépítették az új városrészbe.

Délután újra testedzés következett: fürdőzés a tengerben. A csoport azon tagjai, akik nem elégedtek meg az úszás utáni kellemes fáradtsággal, még felsétáltak a szállodához közeli – a Krk-szigetre vezető – hídra, hogy onnan is gyönyörködhessenek az alkonyat színeit mutató tengerpartban.

A hazafelé vezető úton Rijekában és Opatijában időztünk néhány óráig. Az előbbi városról csak közös erővel jutottak eszünkbe a réges-rég – énekórán – tanult katonadal (Fiumei kikötőben áll egy hadihajó…) sorai. Opatija (az egykori Abbázia) villasora, vakítóan kék tengerpartja is arra inspirált bennünket, hogy itt is töltsünk el néhány napot. Helyette csupán néhány órára futotta az időnkből, s mi az otthoniakra is gondolva a bazársoron és az ajándékboltokban mustráltuk a portékákat, melyek közül került a kosarakba az elmaradhatatlan hűtőmágnes, levendulából készült termék, fügepálinka, rizses csokoládé.
A jó hangulatú kirándulást C. Szabóné Kocsiczki Ilona igazgatónő, a csapat „osztályfőnöke”, fő szervezője akkor nyugtázhatta jólesően, amikor a buszról vidáman leszálló kollégák elbúcsúztak egymástól, s ténylegesen is megkezdhették a nyári szabadságot.