Mondjuk a magunkét – uborkaszezon

Amikor kiváló az idő és a nap csakúgy szikrázik odakint, minden dolgozó nehéz szívvel lát munkának, de higgye el a kedves Olvasó, nyáron a zsurnalisztának az egyik legnehezebb. Hiszen miről is lehet ilyenkor írni? Ha zivatar jön, megírjuk, ha melegszik az idő, megírjuk, ha jönnek a pollenek, megírjuk – nem egyszer olvashattak a nyár alatt a parlagfű káros hatásairól -, ha pedig egy pénztárca tűnik el, azt is tollvégre tűzzük. De mintha még a bűnözők is nyaralni mentek volna, a politikusokról nem is beszélve, a bíróság, az önkormányzati intézmények és a közszolgálati média is takaréklángra kapcsolt a nyáron. Pedig az újságírónak írnia kell, meg kell töltenie tartalommal a hasábokat, nem is beszélve az online felületről.

Ezt a keserves időszakot uborkaszezonnak nevezik a szakmában, amiről a mende-monda úgy tartja, hogy az újságírás hőskorában, ezekben a pangó hónapokban előszeretettel írtak az uborkáról. Nincs min csodálkozni, az nőtt ilyenkor, annak volt a betakarítási ideje. Gondoltam, visszanyúlok a gyökerekhez, és utánanézek, milyen feladat terheli ilyenkor a zöldségtermesztőket. Mint kiderült, ad az uborka munkát bőven, a már szárba szökött palántákat folyamatosan gondozni kell: kacsolni, a vezérágat szövögetni. Az uborka a macerásabb termények közé tartozik, mindennap mellette kell lenni, hiszen az érett termés folyamatos szedése szüntelen figyelmet kér. A betakarítás idejének megválasztása is komoly megfontolást igényel, mert az eltérő méretű uborkának igencsak eltérő ára van. A 2-5 centiméteres uborkákat még 210 forintos áron veszik át, a hosszú, salátának valóért már csak tíz forintot adnak. Nemhiába, izzasztó ez az uborkaszezon, akármelyik végén is legyen az ember.