Szakácsként és felszolgálóként is mestervizsgát tett

A rá mindig jellemző mosollyal fogad, de rögvest elismeri, hogy cudarul el van fáradva. Lassan eljön a háromnapos alvás ideje, mondja, és kétkedő tekintetemre reagálva megerősíti, bizony olykor annyira le- és kimerül, hogy el kell vonulnia és három napig csak alszik. Laczi Erzsébetről a fenti információt bizonyára nem sokan tudják, hiszen azt látják, hogy jön-megy, pörög, intézkedik, viszi vendéglátóegységeit, gondoskodik a gyerekeiről. Hogy mindemellett hogyan jutott ideje, sőt hogyan jutott egyáltalán eszébe, hogy mestervizsgát tegyen, kézenfekvő kérdés. Pedig a Dolce Vita étterem folyton elfoglalt vezetője mestervizsgát tett szakácsként is, felszolgálóként is. Hogy melyik is ő valójában? Egyik sem, vagy mindkettő, de elsősorban üzletasszony. Azért vállalkozott arra, hogy a kamaránál mestervizsgát tegyen, mert erre szüksége van a tanulóképzéshez. Nehéz jó szakembert találni, úgy gondolta, kinevelni talán könnyebb. Ő maga a szakma alapjait Hódmezővásárhelyen tanulta, de igazi vendéglátóvá egyéves svájci tanulmányai alatt vált, s akkor specializálódott a szakács szakmára, hiszen a középiskolában a vendéglátás minden ágával foglalkozott.

Szereti a kreativitást és ez igaz a konyhára is, egyébként pedig a legnagyobb hatást a mediterrán ízvilág tette rá. A mestervizsgán viszont vadételekből állított össze ételsort, mégpedig olyan ütőset, hogy a gyakorló szakácsok is megirigyelhették. A bírálóbizottság, amelynek élén Kovács János Venesz-díjas mesterszakács állt, igen kritikus szemmel vizsgálta a mestermunkát, s bizony azt sem hagyták szó nélkül, ha a ravioli két milliméterrel hosszabb volt, mint az ideális. Azzal, hogy mesterré vált, úgy véli, elindult egy úton. A minősítés kötelezi, sokat kell fejlődni, tanulni. Az utánpótlás-nevelés terén szintén pontos elképzelései vannak, nem mosogatásra, edénysúrolásra szeretne diákot foglalkoztatni, hanem megtanítaná neki a szakma alapjait, fogásait. Habár, mint hozzátette, az edénysúrolás művészete, ahogy az ő mesterei mondták, szintén alapvető dolog. Ez, immár étteremvezetőként, sokszor eszébe jut.

Erzsébet elárulta, megújítják az étterem étlapját, hogy azon is érződjön a szakmaiság magasabb foka. Ez azt jelenti, hogy szeretne kreatívabb megoldásokat alkalmazni. Bővítik is a menüsort vegetáriánus ételekkel, de nem a megszokott rántott karfiolra, gombára, párolt zöldségre kell gondolni, hanem ötletes, újszerű megoldásokra. Másik fontos terv, hogy visszavesz a tempóból, s nem dolgozik mindennap reggel 7-től este 6-ig, mert felelős önmagáért és a gyerekeiért is. Ha ez sikerül, nem okoz majd számára gondot, hogy mivel töltse a hirtelen nyakába szakadt időt, hiszen nagyon szereti a természetet, a társaságot, imád beszélgetni utazni, kertészkedni és táncolni.

Pénteki lapszámunk hasáb­jain újabb, frissen vizsgázott paksi mestereket mutatunk be.