Eredményes évet tudhat maga mögött Cirjenics Miklós

Cirjenics Miklós, az ASE dzsúdósa, súlycsoportjában a világranglista harmadik helyéig menetelt 2017-ben. Aranyérmet nyert Jekatyerinburgban Grand Slam, és Zágrábban Grand Prix versenyen. A dobogó harmadik helyére állhatott fel a bakui és a tokiói Grand Slam viadalokon, és szerzett egy ötödik helyet is az Abu Dhabi GS tornán. A habot a tortán a decemberi szentpétervári Mesterek Tornáján szerzett bronzérem jelentette. A lengyelországi Eb-n a világranglistát jelenleg vezető holland Korrel állította meg, míg a budapesti vb-n a későbbi világbajnok japán Wolf Aarontól szenvedett vitatható körülmények között vereséget. Az ASE versenyzőjét eredményeiről és a 2018-as feladatokról kérdeztük.

– A budapesti világbajnokságon a későbbi aranyérmestől kaptál ki, vitatható körülmények között. Ez mennyire viselt meg?

– Úgy érzem, jó formában voltam a világbajnokságon és reális cél volt a minimum pontszerző helyezés. Sajnos az első meccsen megállított a japán versenyző. A mérkőzéssel kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy saját hibáim miatt kaptam ki. Hogy ippont dobtam vagy nem az lényegtelen, mert megvolt a lehetőségem, hogy megtartsam a vezetést. Ennek ellenére az ellenfél kiegyenlített, majd a hosszabbításban megszerezte a győzelmet. Igyekszem a hibákból tanulni, a pozitívumokat pedig megtartani.

– Parádés évet zártál: GP, GS aranyak és bronzok. Lehet rangsorolni?

– Nehéz rangsorolni, mert függetlenül a színüktől, minden érem mögött más teljesítmény rejlik. Nyilván a jekatyerinburgi Grand Slam arany és a zágrábi Grand Prix arany csillog a legfényesebben, de a Tokióban és a szentpétervári World Masters versenyen szerzett bronz szakmai szempontból talán értékesebb. Abu-Dhabiban világbajnoki mezőnyben lettem ötödik, sikerült több skalpot is gyűjtenem, köztük az olimpián legyőző németét. A legszebb emlékem mégis a márciusi bakui Grand Slam bronz, mert az a verseny a születésnapomon volt.

– Milyen új impulzusok értek a japán edzőtáborban? Tudtál újat tanulni?

– Egy hónapot töltöttem Japánba, az első három hét edzőtáborozással telt a sibatai Sendai egyetemen, a negyedik héten pedig a tokiói versenyre és az azt követő edzőtáborra került sor. Ingerszegény környezetben, kiváló körülmények között zajlottak az edzések sok partnerrel és rengeteg küzdelemmel, ami a fejlődés szempontjából elengedhetetlen. Úgy érzem, hasznos számomra ez a módszer, ezért azt tervezem, hogy a jövőben is visszatérek oda.

– A hab a tortán a decemberi Masters bronz volt. Miben különbözik ez a verseny a többitől?

– A világbajnokság után a világranglista-pontok gyűjtésében találtam motivációt. Az utolsó versenyen, vagyis a Mesterek Tornáján dőlt el a ranglistaelsőség, mivel közel annyi pontot adott, mint a vb. A világranglista legjobb 16 versenyzője kapott meghívást és a meghatározó versenyzők túlnyomó többsége harcba szállt. Nyernem kellett volna az elsőségért, de sajnos az elődöntőben alulmaradtam a budapesti vb ezüstérmes grúz ellen. Pozitívum, hogy a negyeddöntőben az olimpiai ezüst- és vb bronzérmes azeri versenyzőt sikerült legyőznöm, valamint a bronzmeccsen is nyerni tudtam. A világranglistán egy helyet lecsúszva végül „csak” harmadik lettem, és életem első World Masters érmét szereztem, aminek már tudok örülni.

– Sikeres évet zártál, harmadik vagy a világranglistán. Lesz egy kis pihenés? Mikor kezdődik a versenyzés 2018-ban, milyen feladatok várnak rád?

– A karácsonyi időszakban volt lehetőségem pihenni, de a vizsgaidőszak miatt néhány napot fel kellett áldoznom a tanulás oltárán. Ott folytatom a munkát, ahol abbahagytam, és törekszem a további fejlődésre, taktikai, technikai és kondicionális téren egyaránt, amit elsősorban a meccseimet elemezve a hibák felismerésével és javításával tervezek. Február elején már újra versenyezni fogok Párizsban, aztán egész évben folytatódik a sorozat, ha minden jól megy. Célom, hogy a versenyeken a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, és a lehető legjobb eredményeket érjem el.