Az aradi vértanúk emléknapján
– Az aradi vértanúkra emlékezünk, azokra a katonákra, akik az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után a kegyetlen megtorlás áldozatai voltak, akik önként vállalták a halált egy nemzetért, mely sokuknak nem is anyanemzete volt. Mégis a szabadságáért való küzdelmük, az azonos célba vetett hitük összekötötte őket. Hitték, hogy van lehetőség arra, hogy az az ország, melynek ők is részei, egyszer valóban szabaddá és önállóvá válhat – kezdte beszédét Szabó Péter, a nemzeti összetartozás emlékműnél tartott városi megemlékezésen, október 6-án. A polgármester kiemelte, hogy példátlanul kegyetlen volt a megtorlás, ami a katonai vezető réteget és minden társadalmi réteget érintett, valamint politikai szinten is sújtotta Magyarországot.
Beszédében idézte Damjanich János 1849. október 5-ről 6-ra virradóan elmondott és papírra vetett imáját: Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen. Damjanich Emíliának vigasztalásul.
A polgármester beszélt arról, hogy nem tanúskodnak haragról, bosszúról az aradi vértanúk utolsó mondatai, búcsúleveleik, imáik, csak Istenbe vetett hitről, hazaszeretetről, önfeláldozásról, a fiatalok iránti aggódásról. Ezért lehet sírjuk számunkra örök kiindulópont, ahonnan megszülethet minden nemzeti újjászületés, megújulás, gyarapodás tiszta lelkülete.
Az október 6-i városi megemlékezésen közreműködtek a Paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és a Paksi Vak Bottyán Gimnázium diákjai. A megemlékezés végén koszorúztak a megjelentek az emlékműnél.
