Jó napot, mi újság? – Ácsné Csúz Viktória
Megnyitása óta az Erzsébet Nagy Szállodában dolgozik Ácsné Csúz Viktória. Mélyen beleégtek az első alkalom emlékei, alig hitte el, hogy ez a hatalmas, gyönyörű létesítmény lesz a munkahelye. Egy éve az ATOMIX Kft. szállodai szakágvezetőjeként ő áll a szálloda élén.
A recepció melletti apró irodában találkozunk Ácsné Csúz Viktóriával. Előbbi sem áll tőle távol. Recepción kezdte a szállodai munkát, a ranglétrát végigjárva jutott el a legfelsőbb fokra. Pályafutása az idegenforgalom területén a Duna Hotelben indult, onnan hívták 2010-ben az akkor nyíló Erzsébet Nagy Szállodába. Amikor az akkori szállodavezető körbevezette, le volt nyűgözve. Ma is büszke arra a minőségre, igényességre, amit képvisel a hotel. – Szívem csücske a szálloda, mindig „magaménak” tekintettem – fogalmaz, magyarázatul hozzáfűzve, hogy ezért tudja képviselni az előrelépéshez, fejlődéshez szükséges tulajdonosi szemléletet. Nem könnyű időszakban, 2020 júliusában jött a lehetőség vagy inkább kihívás, hogy helyettesből szakágvezetővé előrelépve, egy maroknyi csapat élére kerülve első embere legyen ennek a létesítménynek. A pozitív reakciók megerősítették abban, hogy folytatnia kell ezen a pályán a fejlődést, tanulást. – Szeretem, hogy ebben a munkában van állandóság, hiszen vannak rendszeresen visszatérő feladatok, ugyanakkor van újdonság is, hiszen minden vendég, rendezvény más és más – árulja el. Mint mondja, fontos célként tűzte maga elé, hogy olyan légkör alakuljon ki, ahol a kollégái és a vendégek egyaránt komfortosan érzik magukat. Hozzáteszi, úgy gondolja, ha ebben a szerepben helyt tud állni, önmaga számára is igazolást nyer: helye van ezen a pályán, amit egykor még csupán azért választott, mert szerette volna kamatoztatni nyelvtudását. Időközben azonban a szakma sokszínűsége, szépsége és az Erzsébet Nagy Szálloda iránt kialakult elkötelezettsége miatt munkája szívügyévé vált. Viki azt mondja, jó látni, hogy egyre több vendég érkezik például a lakossági rendezvényekre, szabadidős programokra, csomagokra, ami mögött persze szisztematikus munka van, amelyben az étteremmel, a kávézóval és a housekeeping csapatával szorosan együttműködnek. Noha a vendéglátás köztudottan nem hivatali munkarendben végezhető feladat, Viki törekszik arra, hogy legyen szabadideje, és azt tartalmasan töltse el. Diákkorában a tánc volt a kikapcsolódás, feltöltődés legfőbb forrása. Tizenhat évet töltött a Tűzvirág Táncegyüttesben, ahol kitartást, állhatatosságot tanult. A tánc – és nem feltétlenül a színpad – mindig örömet okozott számára. Újabban ezt az örömet a futásban találta meg. Célul tűzte, hogy teljesíti a félmaratont, ezért év eleje óta tudatosan edz.
Mindezen túl nem nagyszámú, de szoros barátságokat ápol. A legfontosabb és legbiztosabb pont az életében férje, Balázs, akihez tizenhat éve köti hite szerint elválaszthatatlan kötelék. – Őszintén úgy gondolom, hogy keveseknek adatik meg, hogy ilyen társuk legyen – mondja. Ez persze nem magától értetődő, őszinte kommunikáció, átláthatóság szükségeltetik hozzá. Az egyébként is szilárd alapot esetükben a közös hit is erősíti. A Pünkösdi Gyülekezet maroknyi csapatának tagjaiként rendszeresen járnak családi alkalmakra. – Megtaláltuk itt a biztonságot, békességet, hitet – fűzi hozzá. Vikiék négy éve költöztek panellakásból új otthonukba, egy – jellemzése szerint szükséges és elégséges méretű – családi házba, ahol sok minden dicséri a bútorasztalos vállalkozó, Balázs keze munkáját. Egyelőre ketten vannak, de nem mondtak le arról, hogy otthonukat majdan gyerekzsivaj töltse be, de ahogy Viktória fogalmaz, hisz abban, hogy ha ez nem adatik meg, ők ketten akkor is meg tudják találni a számukra boldog jövőképet.
Szabó Vanda