Braun Ákos a női szakág szövetségi kapitánya

Tisztújítás volt a Magyar Judo Szövetség szakmai vezetésében a közelmúltban. A női szakág szövetségi kapitányi posztjára Braun Ákost, az ASE világ- és Európa-bajnokát választották. Az új szakvezetővel tanítványa, Pupp Réka Grand Slam győzelme után beszélgettünk.

Braun Ákos. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök korábbi felvétel

– Mennyi időre szól a kapitányi munka, és mennyiben érinti a klubnál végzett munkádat?

– A kinevezésem a 2024-es párizsi olimpiáig szól. Az előző olimpiai ciklusban a két szövetségi kapitány mellett dolgoztam szövetségi edzőként, annál már csak egy picivel több elfoglaltsággal jár. Némileg több lesz a távollét a válogatott kereti összetartások és külföldi versenyek, edzőtáborok miatt, de igyekszem a klubbéli teendőimet is maximálisan ellátni. Szerencsére nagyon jó edzőgárda vesz körbe Pakson, bízom a munkájukban, hogy közösen további sikeres versenyzőket sikerül kinevelnünk, ahogy Hangyási László mestertől tanultuk.

– Pupp Réka mellett tudsz másik paksi versenyzővel is foglalkozni a megnövekvő feladatok mellett?

– Jelenleg csak két felnőtt versenyzőnk van, Pupp Réka és Cirjenics Miklós, ami létszámban igen kevés, viszont mind a ketten kijutottak a tokiói olimpiára. A hét magyar dzsúdós olimpikon között csak a mi klubunk tudott két versenyzőt is indítani, tehát minőségben, azt gondolom, jók vagyunk. Van egy feljövő, jó ifi gárdánk, akik még éppen csak beléptek az ifjúsági korosztályba, így még nem mutatták meg oroszlánkörmeiket. Már heti hét-nyolc alkalommal edzenek, biztos vagyok benne, hogy ennek az eredménye egy-két éven belül megmutatkozik. Ezenkívül az alsóbb korosztályokban is szépen fejlődnek a gyerekek. A dzsúdó tanulási görbéje igen hosszú, de jó látni rajtuk az előrelépést, köszönhetően az edzőink befektetett energiájának. Természetesen nem lesz mindenkiből versenyző vagy élsportoló, az is fontos, hogy szeressék a gyerekek a mozgást, szeressenek hozzánk járni, ezért a közösségépítésre is nagy hangsúlyt fektetünk.

– Az olimpia, egy nagyon kemény menetelés után, hogy tudtad motiválni Rékát a Grand Slamre?

– Az előző olimpiai ciklus igen kemény volt, a pandémia miatt a kvalifikációs időszak az amúgy is igen megterhelő két évről három évre nyúlt, tele bizonytalanságokkal. Szerencsére Réka jól jött ki ebből, azt hiszem, neki kellett ez a plusz egy év. Rengeteget dolgoztunk, és ennek meglátszott az eredménye Tokióban. Az olimpia után kapott négy hét pihenőt, nyilván testileg hamarabb is kipihente volna magát, de kellett, hogy mentálisan is lezárja ezt a stresszes időszakot, és újra „szőnyegéhsége” legyen. Nem akartam rögtön az olimpia után versenyekbe kergetni, így – Hangyási Laci bácsi tanácsát is kikérve – a november eleji bakui Grand Slam versenyt jelöltük ki az év második felére egyetlen komoly versenynek Réka számára. Nem volt nagy létszámú a mezőny, de Réka két tokiói érmest is legyőzött, ami emeli az aranyérem értékét.

– Bakuban, mi volt a döntő? Önbizalom, erő, technika?

– Mindjárt az első mérkőzésen az eggyel lejjebbi súlycsoport (-48 kg) tokiói olimpiai bajnokát kellett legyőznie, aki már Réka súlyában (-52 kg) is nagyon komoly eredményekkel rendelkezik. Az olimpián “csak” azért a -48 kg-ban nyert, mert -52 kg-ban volt az országából, Koszovóból, egy nála jobb, a riói aranyérmes, akit Tokióban épp Réka győzött le az első körben. A félelmetesen erős ellenfelet a hosszabbításban egy gyönyörű hátsó gáncs dobással verte Réka, egy olyan dobással, amit ötévente ha egyszer dob, most mégis elő tudta venni a kellő pillanatban. A verseny után meg is jegyezte nekem csípősen, hogy “te biztos direkt örültél, hogy a koszovóival kezdek”, mire mondtam, hogy “persze, azért jöttünk, hogy leváltsuk a királyokat”. Később a döntőben az olimpiai bronzérmes angol Gilesnek is sikerült valamennyit visszaadni a tartozásból, ugyanis eddig 3:1 volt az egymás elleni mérlegük az angol javára. Több hozzáértő szakmabeli hüledezve kérdezte, hogyhogy balra dobta Réka a belső combot (az egyik legnehezebb dobás, a “dobások királya”), hiszen ő jobbos. Mivel nekem is ez volt a kedvenc dobásom, és én balra dobtam, ezért úgy veszem, hogy a közelgő születésnapomra ez egy előrehozott ajándék.