Második helyen áll Pupp Réka a világranglistán

Pupp Réka, az Atomerőmű SE 52 kg-os dzsúdósa az előkelő második helyen áll a világranglistán, csak a francia Amandine Buchard előzi meg. A tavalyi olimpián ötödik helyet elért paksi versenyző már az idén is bizonyított. Három Grand Slam versenyről is éremmel távozott, Antalyaban arany-, Tbilisziben ezüst-, Tel-Avivban bronzérem került a nyakába. Június végén elkezdődnek a kvalifikációs küzdelmek a 2024-es párizsi olimpiára. A mongóliai viadalon a magyar versenyzők nem vesznek részt, a július 8-án kezdődő Budapest Grand Slamra készülnek. Réka a Magyar Judo Szövetség által szervezett poreči nemzetközi edzőtábor után, Pakson válaszolt a Paksi Hírnök kérdéseire.

Pupp Réka. Fotó: Szaffenauer Ferenc

– Nagyon jól indult ez az év, hogy érzed, „belenőttél” teljesen az 52 kg-os súlycsoportba?

– Volt egy Eb, ami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de ez sajnos benne van a pakliban. A dzsúdó egy olyan sport, ahol bárki ki tud kapni bárkitől. Ez a botlás talán kellett, lehet, hogy ez adott egy löketet, hogy visszatérjek a helyes vágányra. Szeretnék az idén azokon a versenyeken, amelyeken elindulok, a legjobbak között lenni. Úgy érzem, hogy most már belenőttem az 52 kilogrammba.

– Azt már tudod, hogy ebben az évben hány verseny vár rád?

– Még nem dőlt el minden, már most látszik, hogy több verseny üti egymást, maximum tíz versenyre számítok idén. Októberben lesz a világbajnokság – 2022. október 6. és 13. között az üzbegisztáni Taskentben rendezik meg a 2022-es dzsúdó-világbajnokságot –, ami egyébként augusztusban szokott lenni. Úgyhogy most akkor lesz a munka, ezért nyár végéig lehet pihenni, verseny se lesz annyi. Az év végére ütemeztek egy csomó versenyt, ami a kvalifikáció szempontjából fontos. Masters is lesz még az év végén, úgyhogy karácsonyig repkedni fogunk, Tokió, Baku, Abu-Dzabi, eltolódik az egész versenyprogram.

– A világranglistán feljöttél a második helyre. Milyen érzés?

– Nagyon jó érzés, de furcsa is. Most már megfordult a kocka, tavaly, meg az előző kvalifikáció alatt én voltam az, aki űzte a többieket, hogy egyre feljebb jussak. Aztán az olimpia után átfordult ez a dolog. A Grand Slam győzelem, meg az érmek szépen megdobták a pontszámomat, és most egy olyan fázisba kerültem, hogy állandóan kiemelt vagyok, általában a versenyeken megúszok egy meccset. Ami azért nem mindegy, hogy négy vagy öt mérkőzés után jutok el esetleg egy döntőbe, vagy öt-hat meccs van bennem. Szeretem a hosszú meccseket, pláne az aranypontosakat. Mióta kiemelt vagyok, van időm mindenre, körbenézek, megtapasztalom, mi merre van, megérzem a feelinget. Nem kell sietni, nem kell korán kelni. A kapkodást nem szeretem, úgyhogy ez nekem könnyebbség.

– Ki az az ellenfél, akit nem szeretsz, nem fekszik a stílusa?

– Egyrészt a japán Abe Uta, aki az olimpiát is megnyerte. Kellemetlen is, japán is, tud dzsúdózni is. Én is egy kissé japán stílusban dzsúdózok, ez ellene nem annyira nyerő, és ilyenkor váltani kell. Az európaiak közül talán a francia Buchard, aki második volt az olimpián. Kellemetlen ellenfél, de úgy gondolom, hogy mindenképp meg lehet fogni, meg is tudom szerintem. Ezek ellen a kellemetlen ellenfelek ellen pontosan, lépésről lépésre kell összerakni a taktikát, az élmezőnybe bárki bárhol bármikor odaérhet.

– Mekkora plusz, hogy a szövetségi kapitányod és az edződ egy és ugyanaz a személy?

– Óriási nagy segítség. Braun Ákos engem már az utánpótlásban is edzett, úgyhogy körülbelül tíz éve dolgozunk együtt, azóta járunk versenyekre, megszoktuk egymást. Látja, mikor kell beleszólni a dolgokba, sokkal könnyebb így, hogy nem kell más ritmusához alkalmazkodni.

– A szép eredmények mellett az ASE örökös bajnoka lettél 25 évesen. Milyen érzés?

– Igazából nagyon meglepett. Nem gondoltam volna. Részt vettem a közgyűlésen, aztán amikor odaértünk, hogy Keszthelyi Laci bácsit választották meg örökös tagnak, aki az én nevelőedzőm, nagyon örültem. Amikor kimondták az én nevemet, nagyon jó érzés volt, hogy vele együtt kaphattam elismerést. Nagyon nagy megtiszteltetés, és köszönöm szépen, hogy a klub rám gondolt. Úgy érzem, hogy még többet akarok visszaadni az ASE-nak.