Elhunyt dr. Széchenyi Attila
Belgyógyász főorvos, körzeti orvos, a városi rendelőintézet igazgatója, alpolgármester, a Kereszténydemokrata Néppárt paksi szervezetének elnöke. Csak néhány tisztség, amelyben a paksiakért dolgozott néhai dr. Széchenyi Attila (1939-2023), akinek tevékenységét Paks Város Önkormányzata 2002-ben Pro Urbe díjjal, a Magyarok Világszövetsége 2009-ben Tisztes Polgár kitüntetéssel ismerte el.
Dr. Széchenyi Attila Szegeden, 1939-ben, hatgyermekes családba született. Iskoláit Szegeden kezdte, ahol mély nyomokat hagyott benne az ottani jezsuita páterek bölcsessége, humanitása. A családját, mint osztályidegent az 1950-es években kitelepítették Ebespusztára, a nyolcadik osztályt ott végezte el. A tábor feloszlatása után onnan Dömsödre kerültek, ahol édesanyja körzeti orvosként dolgozhatott. Dr. Széchenyi Attila a gimnáziumi tanulmányait Ráckevén végezte. Az érettségit követően nagy lelkesedéssel készült a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, ahonnan hely hiányában eltanácsolták. Ugyanez történt a következő évben Budapesten is. Közben a Zrínyi Nyomdánál fényképész mesterséget tanult, közben pedig munkát vállalt egy kórházban. Harmadszorra már sikeresen jelentkezett Pécsre. Felsőbb tanulmányait így végül a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végezte el 1965-ben, majd 1970-ben belgyógyász szakvizsgát szerzett. Az egyetem elvégzése után feleségével, dr. Somos Évával – aki évfolyamtársa volt – Nagykanizsára kerültek. Közben megszületett gyermekük Tünde, aki egész életükben hű támasza volt szeretett szüleinek. A szakvizsgák letétele után Bonyhádra kerültek. Amikor a paksi rendelőintézet megkezdte működését, mindketten ide jelentkeztek, sikerrel, így hétévnyi kórházi munka után, 1972-ben jöttek Paksra feleségével és gyermekükkel. „A legjobban akkor talán a Duna vonzott engem, mert gyermekkoromban a Tisza partján éltem, hiányzott a folyó.” – mondta később. Felesége kezdettől a laboratóriumban dolgozott, ő pedig a rendelőintézet belgyógyásza volt 1972 től 1982-ig. Csoportvezető belgyógyászként a Városi Rendelőintézet igazgató-helyettese volt, később Dunakömlőd körzeti orvosa lett, majd a rendelőintézet igazgatója. A rendelőintézetben ő volt az első paksi diabetológus. A rendszerváltás idején közéleti szerepet vállalt a KDNP színeiben. 1990-től két cikluson keresztül Paks város alpolgármestere volt, és a dunakömlődi településrész képviselője. Megértő, nagy fegyelemmel küzdő alpolgármestert tisztelhettek benne a hivatalban dolgozó kollégák. Alapítóként 1995 óta segítette a Magyarok Világszövetségének munkáját. „Én a nemzeti keresztény vonalat tartom fontosnak, irányadónak, ennek a megerősödése a jövőben az, ami a magyarságnak a biztonságát, létét megadja.”, fogalmazta meg politikai hitvallását. Édesapja, dr. vitéz Széchenyi Sándor várományosaként 1996. szeptember 21-én Debrecenben vitézzé avatták. Vitéz Hernádi Ferenccel együtt tagja volt a történelmi Vitézi Rend Tolna megyei szervezetének. Emlékezetes volt számára, amikor 1992-ben a város képviseletében Habsburg Ottót fogadhatta Pakson. 1998-ban a város március 15-i emlékhelyét, Jámbor Pál szobrát Herczeg József polgármesterrel együtt leplezték le. Közéleti munkássága túlmutatott Paks határain, megyeszerte ismert és elismert személyiség volt. 2006-tól a Tolna megyei Közgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottságának elnökeként is tevékenykedett. 2014-ben, felesége elvesztése után elköszönt Pakstól, és Tünde lánya közelébe költözött Dunaharasztira.