Jó napot, mi újság? – Keszthelyi Katalin
Keszthelyi Katalin fotóit a nőnap apropóján idén megrendezett kiállításon ismerhette meg „testközelből” a paksi közönség a Csengey Dénes Kulturális Központban. Az alkotó képeit azonban az internet révén láthatja az egész világ. Katalin autodidakta módon tanult meg fotózni. Ebbéli tudását olyan magas szintre fejlesztette, hogy rendszeresen sikerrel szerepel a Fujilm Global pályázatain.
Keszthelyi Katalin Dunaújvárosban született, kisgyermekkora óta Pakson él. Középiskolai tanulmányait az Energetikai Szakközépiskolában végezte menedzserasszisztens szakon. Minden vágya az volt, hogy pszichológus legyen. Nem sok kellett ahhoz, hogy felvegyék az ELTE-re, ami azonban második próbálkozásra sem sikerült, így 2002-ben elhelyezkedett az atomerőműben, ahol jelenleg titkárnő.
– Érdekelnek az emberi lélek mélységei, az, hogy mi van a tetteink mögött. Magamat is vizsgálgatom, hogy mit, miért teszek. Nem engedtem el a pszichológiát, elvégeztem más mellett a pszichológiai asszisztens képzést is, és ezt a tudást kamatoztatom a munkám során. A Dunaújvárosi Főiskola kommunikáció-médiatudomány szakán diplomáztam, középfokú nyelvvizsgát tettem német és angol nyelvből – mondta Katalin, aki azt is elárulta, hogy az újságírás a szíve csücske lett. Az Atomerőmű újságban hobbirovatot vezetett, érdekelte, kinek mi és miért éppen az a hobbija – ebben is a pszichológia iránti érdeklődése vezette.
A fotózás 2006-ban, édesanyja betegségével jött az életébe. – Az anyukám nem tudott kimenni sétálni, így gondoltam, fotózok neki a kinti világról. Csendben nézte a képeket, és azt mondta: fotózni mindenki tud, de meglátni a lényeget, ahhoz tehetség kell. Ő nem ismerte fel, mi az, amit ki szerettem volna emelni. Ez bántott és egyben inspirált engem, ezért mindennap fotóztam, kerestem és végül meg is találtam a „lényeget”. Azóta több fotóssal megismerkedtem, akik segítettek, emellett videókból, könyvekből tanultam – idézte fel. Az első díját 2011- ben nyerte a Magyar Posta pályázatán, Prága című fotójával. Azóta számtalan elismerést kapott, nemzetközi versenyeken indult, fotóit kiállították Chichagóban, Washingtonban is. Összetett nemzetközi versenyeken szerepelt sikeresen, úgy érzi, minden álmát felülmúlják ezek az eredmények. Önerőből jutott el idáig, mint mondta, a sikerek mindig új és új lendületet adnak neki. A barátai, munkatársai vele örülnek, egy-egy fotója osztályvezetői, főosztályvezetői iroda dísze. – A természetfotózás a kedvencem, de egyre jobban érdekelnek az épületek, a vonalak, a templombelsők, a tetők. Ha az utcán látok egy tócsát, egyből azon gondolkodom, mit lehetne kihozni belőle. Az a bizonyos láthatatlan fotósszemüveg mindig rajtam van – mondta.
Katalin másik kedvelt elfoglaltsága az utazás. 2011-ben döntött úgy, hogy ellátogat álmai városába, Párizsba. Az ott szerzett élmények arra ösztönözték, hogy minél többet utazzon. Járt már Európa szinte összes országában, Olaszországból nemrégiben érkezett haza. Nem látogat el ugyanarra a helyre kétszer, mindig új helyeket szeretne felfedezni, új élményeket szerezni, hiszen nagy a világ – vallja. A bakancslistáján kipipálta már Norvégiát és az éjféli napsütést, és idén még szeretne eljutni a Stonehenge-hez. Autóbuszszal, társasutazással járja a világot, miközben nagyon sok emberrel megismerkedhet.
Katalinból árad a kiegyensúlyozottság és a derű. El is árulta ennek okát. – Elégedett vagyok. Fotózhatok, utazhatok, olvashatok kedvemre. Sok barátom van, akik azt mondják, hogyha rám néznek, megnyugszanak. Harmóniában vagyok az életemmel, mindig megtaláltam azt, ami kiteljesített, soha nem volt hiányérzetem.