Pakson találtak otthonra
Munkában izgalomra, magánéletben harmóniára, nyugalomra vágyik Borbás László. Jövőre lesz harminc éve, hogy Pakson talált otthonra. Nem túlzás állítani, hogy a város szociális ellátásának meghatározó szereplője, aki szinte mindent a szociálpolitikus szemüvegén át vizsgál.
– Nem azért vagyunk, létezünk, hogy minél jobban prosperáló gyárakat, vállalkozásokat működtessünk. Ezek vannak azért, hogy minél jobban éljünk, a minőségi életet biztosító területek pedig a kultúra, egészségügy, oktatás… Az pedig, hogy ezeknek milyen szerepet szánunk: társadalom- vagy szociálpolitika – érzékelteti hivatásának komplexitását Borbás László, akivel igyekszünk nemcsak a munkájáról beszélni, de ez szinte reménytelen, mert egyrészt az életünk minden területét átszövi, másrészt szemmel láthatóan nemcsak munkája, hanem szenvedélye is, ráadásul Paksra is ez hozta Jászapátiból. Egy abádszalóki nyaraláson mesélt egy ismerőse arról, hogy akkor még egyedüliként Szekszárdon képeznek diplomás szociális munkásokat. Az elmúlt rendszerben ez még elképzelhetetlen volt, de nemcsak ez az újdonságfaktor vonzotta, hanem az a repertoár is, amit a képzés kínált. Jog, szociológia, pszichológia, amelyek mind abban vannak segítségére, hogy vizsgálja, hogy működnek az emberek, hogy működik a társadalom.
A diploma kézhezvétele után Pakson alapított családot, itt talált munkát.
Egy nyertes pályázat nyomán hozta létre a város a házi szakápolást, s ehhez szükség volt diplomás szociális szakemberre. 1996-ot írtunk ekkor, azaz jövőre lesz harminc éve, hogy Laci elkezdett dolgozni ezen a területen. Az eltelt három évtized egyrészt szép feladatokat, kihívásokat, másrészt igen komoly fejlődést hozott. – Látom az erőmű adta előnyöket. Gyanítom, hogy akkor ezt a szolgáltatást is azért vezették be, mert Paks a magas adóbevételek miatt megengedhette magának. Ma is számtalan olyan szolgáltatást nyújt, ami nem kötelező, gondoljunk csak a Paksi Életfa Idősek Otthonára. Míg más városokban sorban állnak a bölcsődei helyekért vagy fizetni kell, addig itt ez is természetes – fejtegeti. Mint mondja, a három évtized alatt, amióta itt él és dolgozik, hatalmas fejlődés történt a szociális ellátásban és az ezt biztosító infrastruktúrában. Az, hogy számára a pohár mindig félig tele van, a habitusából adódik, de a tapasztalatai is igazolják, hiszen a 2011 óta működő Paks Kistérségi Szociális Központ, amelynek létrehozója, és működését ő irányítja, húsz településen nyújt szolgáltatásokat, így nap mint nap lehetősége van a paksi körülményeket összehasonlítani a kölesdivel, a kajdacsival, a pálfaival.
– Paks országos átlag feletti szolgáltatásokat biztosít, ami objektív mércével is mérhető – jegyzi meg.
Közben konstatáljuk, hogy már megint „dolgozunk”. S mint kiderül, ők otthon is ezt teszik: ritka párost alkotnak, szociális munkás és szociálpolitikus diplomája van Lacihoz hasonlóan feleségének, Anikónak is, aki Dunaföldváron dolgozik ugyanezen a területen. – Imádom nyomon követni a politikai eseményeket. Az esti program híradó híradó hátán, szeretem a szakértői elemzéseket, nyomon követem online a paksi, a jászapáti és a dunaföldvári testületi üléseket – árulja el. Politikai ambíciója nincs és nem is volt, azért érdekli mindez, mert a politika a társadalmi akarat megnyilvánulása. Emellett igyekszik előre felkészülni a szakterületét érintő változásokra, monitorozni, hogy tudja, mi várható. A jövőt illetően bízik abban, ha itt valósul meg az évszázad legnagyobb beruházása, annak nyomán fejlődik a város, és abból nem marad ki a szociálpolitika sem, már csak annak okán sem, hogy a lakosságszám emelkedése rengeteg feladatot hoz számunkra.
Habár látja a város nyújtotta előnyöket, magánemberként a szabadidő eltöltése terén van némi hiányérzete. Nagyon szereti az élőzenét, a pubos miliőt, bárzenét, amit helyben sajnos nem talál meg, de – mint hozzáfűzi – vannak nagyon jó programok. Egyik kedvence a BorBála, aminek a helyszíne, műsora is kedvére való. Volt idő, amikor ő is bekapcsolódott a városi programok szervezésébe, három éven át rendezték barátaival a Paksi Egyesület égisze alatt a pünkösdi fesztivált számtalan újdonságot meghonosítva, s nevükhöz fűződik a Strandesték sorozat is. Mostanában viszont inkább nyugalomra, olvasásra, filmnézésre vágyik, s változatlanul imádja a természetet, ami már a Jászságban élve rabul ejtette. – Vonzanak a hegyek, völgyek, nagy vizek, de városokban is szeretünk csámborogni – fogalmaz.
Míg a magánéletben nyugalomra, addig a munkában éppen az ellenkezőjére vágyik és számít.
Lassan harminc éve a kihívások tartják ezen a területen, amelynek komplexitásához, nehézségéhez még mindig nem társul kellő anyagi és erkölcsi elismerés. A közeljövő kihívását az új letelepedők jelentik, akik – úgy mint az első erőmű építésére, működtetésére érkezők – vérfrissítést, új gondolatokat hoznak, pezsgőbbé, izgalmasabbá válik az élet, s ez természetesen a szociálpolitika területét sem hagyja érintetlenül.