Pakson találtak otthonra

Tíz éve telepedett le Pakson Krickij Szergej feleségével, második fiuk éppen abban az időben érkezett, ma pedig már egy lánykával teljes a család. Kárpátaljáról érkeztek, ahol nagyon nehéz volt az élet akkor is. Szeretik Paksot, ahol befogadták őket.

A legfontosabb dolgokat életében a harmonikának köszönheti Krickij Szergej. Ezt közösen állapítjuk meg, ő maga még soha nem konstatálta. Feleségét, Szvetát is e hangszernek hála ismerte meg, illetve Paksot is, ami immár tíz éve ad otthont nekik. Azt is tisztázzuk a beszélgetés elején: magyar és ukrán állampolgár ukrán, magyar és ruszin felmenőkkel. – Ehhez sem hozzátenni, ebből sem elvenni nem tudok és nem is akarok – fogalmaz ennek kapcsán. – Nagyanyám erősen magyar volt, 20 évesen kényszerűségből tanult meg ukránul, ő volt 29 éven át a beregszászi 6. sz. magyar iskola igazgatója.

Magyarul beszélni, írni, olvasni nagyanyjától tanult, a magyarságtudatot is ő oltotta belé.

Nagyapja pedig sok egyébre, földművelésre, a munka szeretetére tanította. Szergej előbb a beregszászi művészeti iskolában tanult, majd az Ungvári Zeneművészeti Szakközépiskolában, ahol a négyéves képzést három év alatt végezte el. Innen kiváló eredménnyel nyert felvételt a Donyecki Állami Zeneakadémiára, ahol okleveles harmonikaművész, harmonikatanár és zenekari művész diplomákat szerzett. Egy ideig tanított is az akadémián, majd korábbi ungvári iskolájában. Felesége, Szvetlána, aki krími születésű, s korán árván maradt, szintén harmonikatanár és karnagy. Neki ugyan nincsenek a felmenői között magyarok, mégis ő volt, aki erősebben szorgalmazta, hogy költözzenek Magyarországra, idézi fel Szergej, aki egy nyári harmonikakurzus alkalmával 2013-ban járt először Pakson. Frissen szerzett ismerősei segítségével sikerült itt munkát találnia – szakfordító tolmács lett egy Paks II. beruházáson dolgozó orosz cégnél. – Szerettem Kárpátalján élni, szerettem a környezetet, a munkámat, a gyerekeket, de akkoriban is nagyon nehéz, tisztességes munkából szinte lehetetlen volt megélni – mondja. Hozzáteszi, az áttelepülés sem volt egyszerű, ma talán már nem is lenne képes megvalósítani. Ő 2015 júliusában érkezett, a családját néhány hónappal később költöztette át, közben ugyanis megérkezett második gyermekük, a harmadik, Krisztina már itt született Magyarországon 2019-ben. Az idősebb fiuk, László 18 éves, jövőre érettségizik az ESZI-ben, informatikusnak készül, elsősorban a szoftverfejlesztés érdekli. Demeter, akit a nagypapa tiszteletére neveztek el, augusztusban 10 éves lesz. – Tökéletes hallása van és szépen énekel – jegyzi meg édesapja, miután elárulja, a három gyerek közül egyik sem játszik hangszeren. Számára viszont ma is fontos a harmonika, ha nem is jut neki annyira kiemelt szerep, amit szíve szerint szánna.

2022-től a Paks II. Zrt. munkatársa, az itt végzett szakfordító-szaktolmács munkáját szereti.

Mint mondja, kihívásokkal teli ez a feladat, s minden nap tanul valami újat. Az ehhez a tevékenységhez szükséges felsőfokú végzettségeit az ELTE-n szerezte. Emellett Budapesten, a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola AMI és Zeneművészeti Szakgimnáziumban ad órákat heti egy napon, illetve igen aktív tagja az Ifjú Harmonikásokért Alapítvány kuratóriumának. Egyedüli magyar szervezetként tagjai a Confédération Internationale des Accordéonistes (CIA) nemzetközi harmonikaszövetségnek, harmonikakurzusokat, koncerteket, fesztiválokat és versenyeket szerveznek. Még szinte ki sem pihenték a legutóbbit: április elején rendezték meg a 9. Paksi Harmonika Fesztivált, ahova tíz országból kilencven résztvevő érkezett. A terv – mint Szergej mondja – az, hogy 2028-ban Pakson rendezzék meg a Coupe Mondiale harmonika világkupát. Habár munka, család és tanítás mellett ez is elég volna, a múlt évben újabb küldetést vállalt fel:

létrehozták a Paksi Ukrán Nemzetiségi Önkormányzatot, amelynek elnökévé választották.

– Részben mi is ukránok vagyunk. Rajtunk kívül is élnek itt néhányan munka céljából, vagy a háború miatt menekülve. Arra számítunk, hogy az erőmű-beruházás előrehaladtával többen leszünk – mondja. Az orosz–ukrán konfliktus természetesen az ő életüket is befolyásolja. Szergej 2022 januárja óta nem utazhatott haza, ahova természetesen ezer szál köti, annak ellenére, hogy végleges otthonának Paksot tartja. – Ismer minden itt élő orosz és ukrán családot – mondja mosolyogva feleségéről, aki szintén otthonosan érzi magát a városban. Hozzáteszi, Szveta részéről, aki korábban az ungvári 1. sz. zeneiskola tanszakvezetője volt, komoly lemondással jár, hogy feladva karrierjét csak a gyerekek nevelésével foglalkozik.

A gyermekek neveléséhez, fejlődéséhez véleményük szerint minden adott Pakson.

Rengeteg lehetőség van sportra, egymást érik a rendezvények, és a város fekvése is nagyon jó, sorolja. – Hogy még mit szeretek itt? Nincs olyan, amit nem. Hatalmas köszönettel tartozom azért, hogy befogadtak – fogalmaz.