Pakson találtak otthonra

A karrierrel kecsegtető nagyváros helyett a gyermeknevelésre kiválónak kínálkozó Paksot választották. A házból, amelynek kertje végén néha „beköszön” egy őz, lassan kirepülnek Cseke Klára és Gábor gyermekei, akiknek a szülőkhöz hasonlóan meghatározó az életükben a zene.

Miközben a találkozó időpontját egyeztetjük telefonon, Klári párhuzamosan a közben hazaérkező nagyfiát dicséri meg a kiváló érettségi eredményéért. Beszélgetésünk hasonló szellemben zajlik Arany János utcai otthonukban: úgy tűnik, Klári és párja, Gábor mindketten képesek egyszerre több dologra is figyelni, ami nem hátrány, ha egy zenész házaspárnak három gyermeke van. – Ugye nem baj, hogy Timit elugrasztom a városba, hogy ne késsen el? – kérdi Klári, és már kapja is fel a kocsikulcsot, így Gáborral a gyerekkoráról ejtünk szót. Édesapja amatőr zenész volt, a pécsi vasutas zenekarban trombitált. Gábor ennek hatására végzett művészeti középiskolát, és szerzett ének-zene tanár, karvezető diplomát. Eredetileg ápolónő édesanyja ízig-vérig vállalkozó, akinek menedzserszemléletét nem, de maximalizmusát örökölte. Feleségét, aki Aradon nőtt fel egy művészcsaládban, a szakközépiskolában ismerte meg, de az egyetemen váltak egy párrá. – Aradon igazi dzsentrik voltunk – veszi át a szót a közben visszaérkezett Klári. – A szüleim nem nélkülöztek, de nem tartalékoltak, viszont komoly szellemi útravalóval láttak el – teszi hozzá.

Klári kamasz volt, amikor áttelepültek, és Szigetváron kezdtek új, kalandoktól nem mentes életet. Paksra már tanári diplomával a zsebében érkezett. – Tanítani akartam, de olyan énektanár képek éltek bennem, amilyen nem akartam lenni. A Balogh Antal katolikus iskolában azt mondták, szabad kezet kapok, ha akarok csinálhatok gitáregyüttest, musical csapatot vagy gregorián kórust – meséli. Ezeket persze mind meg is csinálta. És még sok mindent, amiben Gábor mindig támogatja, amellett, hogy neki is megvannak a maga projektjei, főként zenekarai, illetve tanári munkája a zeneiskolában. A legnagyobb közös projekt a Paksi Grund és a Duna Grund voltak, utóbbi a közönségnek adott élmény mellett száz gyereket juttatott katarzisélményhez – emelik ki ennek esszenciáját.

– Amikor összeházasodtunk, elgondolkodtunk, hogy Budapestre költözünk, és karriert építünk, vagy Pakson maradunk, és családot alapítunk.

Azt látjuk, hogy itt minden van, élhető és nagyon biztonságos – indokolják a döntést. Kifejezetten imádnak a város szélén élni. – Nagyon élvezzük. Minap álltam be kocsival az udvarba, és egy őz álldogált a cseresznyefánál – meséli Klári, aki egyébként a dunaföldvári Beszédes József Általános Iskolában tanít, és vezeti a negyven gyerekből álló, saját alapítású Cantus Lupus kórust, mellette magánórákat tart a házukban kialakított stúdióban. – Az év híre, hogy egyesületünknél tanít Kovács Aliz – fűzi hozzá, de meg sem kíséreljük számba venni, hogy hány tehetséget fedezett fel, és bocsátott szárnyra. Hármat persze nem hagyhatunk figyelmen kívül, ők pedig a Cseke gyerekek. Szüleik szerint mindegyik kópé. Elmennek a határig, sőt kicsit azon túl is, de ahogy édesanyjuk mondja, szolidabbak, mint ő volt tinédzserként. Egyébként nem álmodtak nagy családról, de amikor Gabesz után megszületett, és hazavitték Borit, már akkor érezték, hogy innen hiányzik még egy gyerek, aki ezek után ugyan nem tervezetten, de megérkezett. A legnagyobb feladatnak egyébként most az ő útjának egyengetését tartják, Timi ugyanis a Bartók Béla konzervatóriumban szeretne jazzéneket tanulni. – Oda való, de nagyon nehéz bekerülni – fogalmaz édesanyja. Azért fontos az ő támogatása, mert mint Gábor mondja, a többiek már az útjukon vannak. Gabesz trombitál, és szülei szavai szerint zseniálisan beatboxol, mindemellett szakácsnak készül. Bori a pécsi művészeti középiskolában tanul, táncos lesz. Ötödév végén vagy egy hazai színházi tánckar tagja szeretne lenni, vagy külföldre menne.

Kísérletet teszünk, hogy a csapongó beszélgetés során számba vegyük azt is, hogy a családfő hány zenekarban játszik, hányat vezet, de korántsem biztos, hogy ez sikerül. Van a Szekszárd Jazz Quartet, a Junior Stars Big Band, a Jazz & Tool, a PUFF (Paksi Utcazenét Fújó Fiúk), utóbbiban Gabesz is játszik, illetve Timi basszusgitározik, sőt a Junior Starsban énekel is. Egyébként pedig rendszeres résztvevői pécsi, komlói jam session-öknek, amitől a gyerekeket sem lehet eltántorítani, mert egyszerűen imádják.

És nemsokára életre hívják a Cseke Jazz produkcióit is, amit Pakson szeptember 20-án lehet majd látni, hallani.

– Néha váltófutásnak érzem, de vannak titkos segítőink, mint például az anyukáink – keresi a család működésének kulcsát Klári. Gábor szerint döntés kérdése, hogy odaérnek-e mindenhova, ahova szeretnének, de bizonyára nem árt némi fanatizmus sem. Hogy kettejük párosa miért működik jól? Klári szerint azért, mert kölcsönösen becsülik egymást és „egyfelé néznek”, illetve betartják azokat a szabályokat, amiket még a gyerekek érkezése előtt közösen fektettek le.

Megjelent a Paksi Hírnök 2025. július 25-i számában.